A rasszizmus nem egy szép dolog. Valakit megítélni külső jegyei alapján és így hátrányos helyzetbe hozni - esetleg következtetéseket levonni nem jó - anélkül, hogy a szándékait kinyilvánította volna úgy istenigazából. Azt hiszem, mégis ez a fajta rasszizmus - mármint, hogy külső tulajdonságokat kapcsolunk össze várható jövőbeli történésekkel, egész jól segítette az élővilág túlélését eleddig. Ahogy a gazellamama elmondhatja a kölykének azt, hogy az a szőrös ott a bozótban nem barátkozni akar - pedig tulajdonképp ezzel hátrányba kerül az összes barátkozó kedvű, bokorban bujkáló szőrös - mégsem rohangál az állati jogok ombudsmanjához senki. Mert ez a természet rendje. Ha az átlagembert - aki szintén nem áll a tápláléklánc tetején, inzultus ér, hajlandó ugyanolyan következtetéseket levonni az esetből, főleg ha tud is mibe kapaszkodni - tulajdonképpen ezen a vonalon megérthető. Ha ezek után azt mondom a gyerekemnek, hogy legyen tartózkodó bizonyosfajta emberekkel még azelőtt, hogy kiderülne, hogy barátkozni vagy csak rabolni jöttek, már rasszizmus lenne, vagy csak a túlélési ösztön?
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése