Diók

A diók a diófán nőnek. Ez eddig nem titok, legalábbis az emberek többségének. Persze lehetnek olyanok is, aki szerint a dió a zöldségesnél vagy pedig a helyi abc polcairól szerezhető be, az, hogy ténylegesen milyen úton jut el oda, az már nem érdekes. Tulajdonképpen nekik is igazuk van, ahogy nekem is, amikor azt mondom, hogy minél idősebb az ember, annál többször gondolhatja azt, hogy nincs olyan mély kút, ami nagyobb lenne mint az emberi butaság, illetve, hogy őt már nem lehet meglepni semmivel - aztán persze mégis sikerül valahogy. Szóval ott vannak a diófák, illetve jelen esetben egy, a kertünk nagyjából kétharmadán terebélyesedő fa. Szép kis növény, magunk ültettük, illetve mint magonc kaptuk a szomszédtól, aki gondolta, hogy a legjobb mód a szeméttől való megszabadulásra az, ha elajándékozzuk azt. A fa szépen nőtt eddig, de termést nem hozott. A koronája szép, hokidachi stílusban alakult ki, amivel külön megörvendeztetett, annak ellenére, hogy a nej újabb és újabb ágakat metélne le róla, hogy megbontsa a korona szimmetriáját. Na de csak a testemen keresztül! Szóval eddig szavakkal próbáltunk a lelkére hatni és reménykedtünk, hogy jövőre bizonyára teremni fog! De tavasszal nem tudtam tovább várni, megköpölyöztem a fát. Ahogy ez a körtefánál egyszer bejött, végül itt is sikerrel járt, bár számomra ez a köpölyözés olyan mint a homeopátiás orvoslás, látszólag nincs köze a realitásokhoz, de a gyakorlatban működni látszik. Idén, ha az égiek is úgy akarják, lesz hét szem diónk! Öröm és bódottsáá..

Egy pont

Elképesztő, magam is megdöbbenek időnként magamon, hogy mennyire a megszokások rabja tudok lenni. Jelen esetben például azért, mert van egy jól definiált pont a kertben, amin mindig keresztül megyek, rendszerint akkor, ha nem figyelek rá. Ez látszólag ellentmondásnak tűnik, de azonnal fel fogom oldani. Egy földbe szúrható locsolóval öntözöm a pázsitot, amit amúgy elég nehéz beleszúrni a földbe csak úgy, viszont ha rendszeresen ugyanazt a pozíciót használom, ott átázik a föld és lesz előre telepített luk is. Mivel azt hihetné az ember, hogy egy lukat nem lehet elveszíteni, de miután negyedórát túrta a nedves televényt azzal, hogy 'Pedig itt kell lennie a luknak, hiszen itt volt!' rájön - mégis lehet. Egy földbe vájt luk könnyebben el tud veszni mint egy lakáskulcs! Szóval, hogy ne vesszen el a luk, az ember tűz bele egy pálcát. És honnan tudhatja az ember, hogy a megszokások rabja és rendszeresen áthalad a kert egy bizonyos pontján? Egyszerű pedig. Ha az adott pont pont a locsolóluk helye, akkor az ember ilyenkor elegánsan kirúgja a jelölésre betett ágat, aminek az eredménye újbóli negyedórás keresgélés, esetleg rövidebb tartamú átkozódás lesz. Persze lehetne figyelni is, de azzal elmúlna a pillanat varázsa. De a jó ötletek rendszerint csak utólag jönnek elő..

Gyomirtózni necesse est!

Bizonyos kérdések merültek fel bennem a tegnapi napon arra vonatkozólag, hogy miért pusztult ki hirtelen a fél kertünk. A válasz nem váratott sokat magára, a szomszéd válaszolta meg. Ugyanis ő volt az aki irtotta a gyomot. Ilyenkor valamiért a mi fél kertünk is kipusztul. De hát én ugye megértem a gyomirtózás szükségességét! Persze, hisz megértő vagyok, de jobb szeretek a saját gyomjaimmal magam leszámolni..

Új kert

Fontos, hogy az ember hol vásárol. Nem csak azért, mert a rossz helyen a morcos eladók esetleg leharapják a fejét, hanem azért is, mert a minőség fontos dolog. Ezért nem szeretek a bevált helyről elszakadni - és ez bizonyos esetekben meg is hálálja magát. Példának okáért ezért járok a New Garden üzleteibe is. Nem mondom, hogy lehet olcsóbban is facsemetét venni, de itt legalább kedvesek az eladók és ellenőrzött minőséget kapok. Az itt vett ringló azóta is szépen terem és valóságos kis fácska már, ellenben a körtefám amit nem ott vettem, sokáig csak vegetált és idén örvendeztetett meg először három egész körtével - persze ennek még be is kell érnie, mielőtt még hitelt vennék fel a termésre.Szóval, a kakiprojectet megalapozandó, végül a megszokott helyen vettem meg a kert díszéül szánt kakifát. Helyre kis növény volt, konténerben, karóval és szép, kifejlett ágrendszerrel. Nagyon örültem neki és főhelyre ültettem. Vártam már a tavaszt, amikor először pillanthatom meg az előbújó rügyeket. De ez az előbújás csak nem akart bekövetkezni. Le lettem targiázva - a kis fa kipusztult úgy, hogy nálam egy percet sem élt. Morcos lettem és felhívtam az üzletet, hogy mégis! Ott elmagyarázták, hogy az általuk nyújtott garancia erre az esetre természetesen nem vonatkozik, mert a fa elfagyhatott. Írtam egy levelet a cég központjának, ahol készségesen válaszoltak is a levelemre. A garancia csak az általuk elültetett növényre vonatkozik és az ültetés díja minimum 25.000 forint lenne. Három ásónyomért kicsit borsos összeg - valószínű ezért nem jutott eszembe, hogy kérjem ezt a szolgáltatást, noha a fa így sem volt olcsó, hiszen a normális gyümölcsfák árának közel a háromszorosába került. De mivel átérzik a problémámat és nem szeretnék azt, hogy szomorú és elégedetlen vásárló legyek ezért felajánlották azt, hogy a fa árának a felét levásárolhatom náluk - amit természetesen egy újabb kakifára fogok költeni. Azt hiszem ez a normális üzleti hozzáállás. Meg vagyok elégedve velük - azt hiszem tényleg nyertek egy örökös vevőt..

Növénycsata

Bud Spencer a vízilovakkal van én a növények pártján állok. Már ami a kertet illeti. Egyszer szeretnék egy olyan gazdaságot, ahol mindig terem valami. Kezdi a cseresznye, majd a meggy, a málna és egyéb gyümölcsök majd a sort zárja a birs és a som egészen az őszutón. De itt is, mint minden másban a legnagyobb gát a nő. Ott hol a fű se nő - lehet igazán úr egy nő. Persze hallom a folytonos kifogásokat, hogy ki fogja gondozni, ki söpri össze a levelet, meg minek is az nekünk - de amikor bejövök a kis kosár gyümölccsel, akkor azonnal elfogy az a saját termés. Ma újabb csatát nyertem. A bogyósrészleg jelentős hídfőállást foglalt el a kerítés mentén, egy egres, egy fekete- és egy pirosribizli képében. Sajnos a málnahadosztály terjeszkedését megakadályozták, bár sikerült megzavarni az ellenséget azzal, hogy egy hadosztályt feltételezett, noha három van, így van esély a kinézett hely bevételére. Noha tudom, hogy egy háborút megnyertem, de a végső győzelem még hátra van. Holnap is lesz nap..

Fázok

Újabb taggal lett bővebb a kerti gyümölcsfaállomány! Ez mindenképpen nagy eredmény, tekintve a nej szigorú álláspontját, hogy nem akar a kertben gyümölcsöt, mert azzal csak a baj van. Igaz, hogy a munkát én végzem, de akkor is. Ehhez való képest már van egy termő meggyfánk, egy ringló és egy körte - utóbbiak még nem teremtek, idén lett egy som és egy bokor áfonya és legvégül egy szép kis kajszi. Utóbbi a héten került hozzánk és ma ástam be a földbe, úgyhogy jövőre, vagy tán utána - sárgabarackot is remélhetek. Még szeretnék egy pár bokor ribizlit, egrest és málnát - ezzel lenne teljes a boldogságom. A helyüket már kinéztem - azt hiszem kész tények elé kell állítsam ezzel az asszonyt..

Egy hordó paprika

Akinek nincs esze, legyen notesze - tartja a mondás. Akinek meg konyhakertje nincs, legalább egy kis kézügyessége, és pár régi kacata legyen, hogy az egészből kis veteményest sederíthessen magának vagy a családnak, sokat téve a friss vitaminutánpótlás biztosításáért. Ehhez nem kell más, csak egy kidobott, ámde tiszta olajoshordó, egy műanyagcső, egy flex, némi kézügyesség, termőföld és pár palánta. A hordóba körbe réseket vágunk, beleállítjuk a perforált műanyagcsövet, majd feltöltjük földdel. A kis ablakocskákba és a hordó tetejébe mindenféle palántákat ültetünk, az egészet a csövön keresztül öntözzük és már csak a türelem szükséges, hogy szüretelhessük és dicsekedhessünk mindenkinek kicsi kertünk bő termésével..