Volt nekem egy noteszem. Nem igazi notesz, egy manager kalkulátor, de én noteszként használtam. Mert ugye akinek nincs esze, legyen notesze. Ebbe írtam a telefonszámokat és egyéb olyan dolgokat, amiket nem akartam a felejtés szürke homályába lökni. Sokáig hű társam volt, ehhez mérten sok telefonszámot tartalmazott, régi emlékekhez köthető dolgokat. De jött a mindent elmosó mobiltelefon, szükségtelenné téve a karórát és ezt a notesz is. Egy ideig még cserélgettem benne az elemeket, gondolva a tartalomra, de a múltkorjában már kiírta, hogy a memória eleme is lemerült és mostantól sajnos elveszett minden. Igazából nem is bántam a dolgot, lévén kellemetlen, fájó emlékek kapcsolódtak egyes számokhoz, halott öcsém mindenféle elérhetősége és egyéb azóta már meghalt, nekem kedves más emberek adatai is. Ez legalább egy éve volt már, és úgy gondoltam már tehetek új elemeket a szerkezetbe, hisz a múltat így végre a hátam mögé utasíthatom. Bekapcsoláskor azonban minden újra előjött, megvan az összes adat, pedig már rég el kellett volna vesznie. Úgy látszik, nem csak nekünk embereknek nehéz dolog a felejtés..
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése