Valahol az alábbiakat olvastam: A változást sokszor fájdalmasnak éljük meg, pedig értünk van. Azt hiszem vitába szállnék a megállapítással, hiszen ez csak egy optimista ember önigazolása, hogy képes lehessen elviselni a sorscsapásokat. Az ember lelke nyugodtabb akkor és könnyebben veszi a rá váró akadályokat, ha azt képzeli, hogy a dolgok őérte és őmiatta történnek úgy ahogy, pedig nem. Apró kis porszemek vagyunk a világban. A dolgok nem miattunk vagy értünk történnek, hanem a saját maguk szórakoztatására és mi csak sodródunk a szélben, mint egy falevél. Hol ide, hol oda, lehet, hogy jobb helyre, de lehet, hogy rosszabbra. A gondból ki kell mászni, mert mindig menni kell, de hogy mindez csak ezért lenne? Ezt nem tudom elhinni..
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése