Továbbfűzve

Továbbfűzve a reggeli gondolatsort, amiben vitatom azt az állítást, hogy a dolgok miértünk történnek úgy ahogy - továbbra sem gondolom azt, hogy ez igaz lenne. Egy barátot elveszíteni rossz - de ezt azzal magyarázni, hogy ez tulajdonképp jó nekünk, mert az épülésünket szolgálja - szóval nem is találok rá igazán szavakat. Gondolom az emberek nem ugyanarra a dologra gondolhatnak, ami az egyiknek templom, az a másiknak csak egy rakás kő és fa, vakolat, habarcs és tégla. Nem gondolkodhat mindenki ugyanúgy, ez nem is lehetne jó, de azért mégiscsak furcsa így tekinteni a dolgokra. Nem a mélyére ásni, megvizsgálni az igazi jelentését, esetleg megpróbálni megmenteni a templomunkat, hanem egyszerűen átlépni a romokat és a halom sittet. Később persze lehet, hogy lesz valóban egy jobb, és visszatekintve elmondhatjuk, hogy bezzeg mi mondtuk előre, hogy így lesz, és mennyire igazunk volt, de garancia nincsen semmire. Aki ezt mondja, az nincs tisztába a realitásokkal és az értékrendjével is baj van. Ez szomorú..