Ma túlestem életem második prosztata vizsgálatán. Hát, mit ne mondjak, nem olyan élmény volt, amit első helyen kellene említenem az életrajzomban. Az orvos azt mondta, hogy hálásnak kellene lennem a természetnek, hogy ily módon vizsgálhatóvá tette ezt a szervet. Ebben a kérdésben eltérőek a véleményeink. Persze lehetne sokkal rosszabb is a helyzet, de hol van ez attól, hogy egy kis fiókból elővenném és ő megvizsgálhatná a saját asztalán? Szóval a természetnek lett volna mit gondolkodni az ügyön, rám meg még vár ugyanez egy héttel később..
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése