A tegnapi napon anyámat láttuk volna vendégül. Arról volt szó, hogy ha esik a hó és már nem tudna emiatt kocsival jönni, akkor elmegyek érte - ezt előre megbeszéltük már. A z ebéd első részét én főzöm - a másodikat ő - ezt is letisztáztuk már. Eljön hozzánk, megebédel, átadja a gyereknek szánt ajándékot, beszélgetünk, majd ha úgy érzi magát, hazamegy. Amennyiben rossz az idő, akkor hozom és viszem - egyszóval szállítom őt. A tegnapi nap virágdíszbe öltöztettük a lelkünk. A levessel idejében elkészültem - szerintem finom is lett, majd elindultam anyámért. Nála derült az ki, hogy esze ágában sem volt az, hogy eljöjjön. Megértem, hogy ilyenkor valami pánikbetegség fogja el, és ennek fizikai tünetei lesznek, de volt benne némi tudatosság is, mert nem is készült rá. Meg tudta magyarázni magának, hogy miért is nem jó az, ha eljön, velünk tölteni karácsony második napját. Nem is az ajándék miatt hiányzott - hisz a gyerek így is kap épp eleget - amit nem tudunk neki adni, az a nagymama - ugyanis ezt egyik boltban sem lehet kapni. A gyerek természetesen csalódott volt - készült a nagyanyjára, de ő megint cserben hagyta, mint ahogy már máskor is. Az ajándékot persze meg fogja kapni máskor, de megértem én, hogy rossz neki az, hogy egyik nagyszülőjére sem számíthat..
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése