Azt hiszem régóta az volt a bajom, hogy belesüllyedek a hétköznapok szürke unalmába. A napok ugyanúgy jönnek egymás után, szigorú rend szerint élek, minden napra van program és nagyjából ugyanaz. Hol uszodába menni a gyerekkel, hol edzés, hol anyámat látogatom meg. Szerettem volna egy kis világmegváltást, egy kis változatosságot a mindennapokba. Hát, panaszom az nem lehet - mert megkaptam. Nem vagyok éppen túl jól. Titkos féreg foga rág, kellően szarul töltöm az éjszakákat immáron két napja. Azok a dolgok, amikre nem is gondol az ember, mert annyira rutin - na azok se mennek és ilyenkor tud annyira tanácstalan lenni az ember. Most a napi rutin helyett járkálhatok orvosokhoz, hogy kideríthessék mi bajom van és keressenek rá valami gyógyírt. Én meg retteghetek előre a vizsgálatoktól - mert tudom, hogy nem lesznek kellemesek. Amikor változatosságra vágytam, akkor azt hiszem nem pont erre a jelenlegi fajtára gondoltam..
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése