A hétvégén volt alkalmam és meglátogathattam az ország egyik fiatal mesterséges tavát a Tisza mentén. A látogatás rövidre, de annál sportosabbra sikeredett. Az első nap körbebicajoztuk a tavat. Először csak a kiskörei vízlépcsőhöz akartunk elmenni, de ott hoztunk egy utólag megbánt lépést és a folytatás mellett döntöttünk. Mire eljutottunk az erőnk végére, már nem volt értelme visszafordulni, így mindenképpen végig kellett menni az úton. Az utolsó tíz kilométeren majdnem meghaltunk, annyira nehéz volt, bár a tó nagy részén kiépített kerékpárút halad. A teljes táv 67 km volt, ami nem hangzik elsőre olyan hosszú távolságnak, ha az ember edzett, de így utólag, hogy nem előzte meg semmi felkészülés az utat, nem tűnt olyan rövidnek. A menetidőnk 4 óra volt, ami egész jó, ha eltekintünk attól, hogy az utolsó kilométereken már csak vonszoltuk magunkat mint a csigák. Ennek örömére vasárnap szintén négyórás kenutúrán vettünk részt. Szombaton az altestem, másnap deréktól felfelé tikkadt teljesen ki. Mivel elfogytak a terhelhető testrészek és a szabadnapok, így este hazajöttünk. Most aktívan lábadozom..
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése