Az étkekrül - Botos vendéglő, Fót

Eddig viszonylagos szerencsém volt az étteremválasztással. Mondjuk ezt a helyet nem én választottam, éves céges vacsoránkat tartottuk itt. (Szinte) minden hely megérdemel egy esélyt és ez legalább közel volt. Az étterem könnyen megközelíthető, saját parkolóval rendelkezik, de a parkolás amúgy sem okozna olyan hatalmas problémát, legfeljebb csak azok körében, akik közvetlenül az ajtóban szeretnek megállni, de itt azok is örülhetnek. Az épület szépen felújított, a 80-as évek haladó vidéki stílusában, igazán kár, hogy közben eltelt harminc év - de mentségükre legyen mondva, hogy minden tiszta, hangulatos és vidéki. A személyzet kedves és szinte mindent azonnal hoztak. A székek kényelmetlenek, de ez egy étteremben megszokott - ne ott töltse a kedves vendég a szabadidejét, egyen, aztán menjen útjára. Az ételekkel viszont volt némi problémám - és hát ugye, mi másért járna az ember étterembe, a hangulat önmagában nem laktató. A felszolgált sertésraguleves nem ment át a vizsgán. Bármikor különbet készítek, akár becsukott szemmel is. A húsnak egy kissé furcsa szaga volt, a leves egy átlagos menzaszínvonalat képviselt. Másodiknak egy sertés szűzből készült rántotthúst kértem párolt zöldséggel. A tányérok alapvetően kicsik, akár csak az asztalok, nem igazán lehet kényelmesen enni, mert összeér az ember a mellette ülővel, illetve állandó logisztikát kíván az, hogy az étel ne essen le a tányér egyik felén, amikor a másikon túrunk épp a villával. Szóval a párolt zöldségben  a mirelit franciasaláta alapanyagot ismerhettem fel, ami meglehetősen aszott hatást keltett, ez némileg köszönhető volt az elkészítés vélt technikájának. A rántott húsnál komoly gondolkodóba estem, ismervén a szűzérme méretét (az egy kis gyösz húsdarab a karaj mellett) nem tudtam elképzelni, hogy alakíthatták ki azt a szép két darab húst abból amit én szűzérmeként, (avagy nyúljaként) ismerek. Megoldották, annyi bizonyos. Desszertnek a többiek somlói galuskát kaptak, ami távolról sem volt dekoratív és a kollégám, aki gesztenyepürét kért, ő is kapott a püréjére csokiöntetet, ami szerintem ha nem is üt el ízvilágában egy pürétől, de egyértelműen nem való rá. Azzal együtt, hogy gesztenyét meg alig kapott, a püréje egy nagy tál tejszínhab, csokiöntettel és gesztenye szórással nevet kaphatna egy, a realizmushoz merevebben ragaszkodó helyen. Összefoglalva:  az étterem biztosan hozza egy általános iskolai menza színvonalát, aki szeretné újraélni a fiatalságát annak bátran ajánlható. Lehet, hogy csak rossz pillanatot fogtunk ki az étterem életében, de annyi más kipróbálni való vagy már kipróbált és kellemesnek találtatott hely van a környéken, szóval én azt hiszem egy ideig biztos nem fogok felbukkanni itt újra..