Postás

A bácsi, aki mindenkit ismert az utcában és őt is ismerte mindenki. Na, most nem róla lesz szó, hanem a Postáról általában. Furcsa monopolhelyzetben lévő cég, akinek jól betett a technológiai változás, az e-mail és a mobiltelefonok. Akinek a piaca egyre szorul vissza, ugyanakkor ő az aki nem képes harcolni a bennmaradásért, hanem unortodox módon árat emel és szolgáltatást csökkent. Amikor Kínából a megrendelt dolgot ingyen elhozzák és leteszik az ajtó elé, amikor más szolgáltatók pár ezer forintért nagy csomagot elhoznak Németországból úgy, hogy szinte minden pillanatban látszik az, hogy mit csinál éppen a csomag, merre jár, a mi Postánk bizonyos csomagok kézbesítését nem vállalja, lehet érte sorban állni a hivatalban, vagy úgy ahogy van, felszámolnak egy teljes csomagkategóriát, amit az emberek előszeretettel használtak. A távirat már nem gyors, a dísztávirat meg ugyanolyan ronda és lassú mint régen volt, ráadásul még mocskosmód drága is. Kicsit az az érzésem van, mint a gyerek, akinek az apukája barkácskészletet vett, de neki már nincs kedve barkácsolni, de ezt nem akarja apunak elmondani, mert ciki lenne, inkább azt várja, hogy erre apu jöjjön rá magától. Kedves Posta! Ideje lenne elmondani, ha már nincs kedv a postáskodáshoz! Ne mi vegyük ezt már észre! Apu megértő lesz..