Hívok egy ügyintézőt telefonon. Illetve nem hívom pont őt, telefonon keresek egy céget és pont őt dobja a sors. (Sorsszerűség!) Mondom, hogy elküldtem e-mailben egy megrendelést, arról érdeklődnék, hogy megjött-e, mert nekem fontos lenne. Mondja, hogy azt ő nem tudja, ott sem volt, és különben sem tud semmit tenni, esetleg szól azoknak, akik meg tudják nézni, hogy nézzék meg. Mondom, hogy ez jó is és nem is, esetleg meg tudná-e adni a saját címét, hogy elküldhessem neki is a megrendelést, mert akkor tudna intézkedni. Na azt nem! Nem akar intézkedni, de megígéri, hogy rászól az ímélesekre. Mondom, hogy az azért nem jó, mert ha ők nem látják a levelet, akkor én megint hiába fogok várni. Kérdezi, hogy írtam-e a levélbe elérhetőséget? Erre mondom, hogy persze, de épp arról beszélek, hogy ha elveszik a levél, nem fogom megtudni. Mire ő, az nem baj, mert a kollégák majd látják a levélben az elérhetőségem és majd keresnek, ne izguljak. Mondom én, hogy bonyolult az élet..
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése