Sosem gondolja az ember, hogy felnőtt létére igazán meg fog hatódni. Velem ez most megtörtént a hétvégén. Az elmúlt héten Bécs belvárosában sétáltunk és egy ártatlan megjegyzést tettem egy, a kirakatban látott plüssbékára, mely szerint mennyire jópofa. Most hétvégén, amikor megint ott volt jelenésünk, az utódot meglátogatandó, a gyerek a találkozáskor nagyon somolygott valamin, aztán persze előhúzta a háta mögött addig dugdosott zacskót és megkaptam ajándékba a békát. Azt a bizonyosat, amit az előző héten láttunk a kirakatban. Sosem gondoltam volna, hogy az eszébe jutok, hogy figyel arra, hogy mi tetszik nekem meg, aztán, hogy becserkészi és meg is veszi az ajándékot. A születésnapom most külön ünnepeljük, nem lesz idehaza a napján, így különösen kedves tőle, hogy így emlékezett meg rólam előre. Azt hittem, hogy vénségemre már mindent láttam az életben, de ez mégis igazán jól esett tőle! Az én fiam!
2017. július 10., hétfő
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése