Invitel saga

Azt hittem, hogy két évig már nyugtom lesz, amíg le nem telik a hűségidőm és utána megnyugodva hagyhatom ott ezt a szépreményű céget. Gondoltam persze én, naivan, amíg meg nem jött a csekk arról, hogy leszek szíves befizetni negyvenezer forint kártérítést valami olyasmiért, ami meg sem történt. Ugyanis a komplikáció abból adódott, hogy pusztán adminisztratív okokból a meglévő előfizetésem mellé létrehoztak egy másikat is, hogy a cégem tudhassa fizetni az internetszolgáltatás díját. Ettől nem változott technikai értelemben semmi, nem kötöttek be másik vonalat, nem kaptam hálózati eszközt. Aztán amikor évek múltán a cég már nem akarta fizetni az előfizetést, felmondtam a szerződést, majd a saját csomagomat kibővítettem egy internet előfizetéssel. Az Invitel mindenképpen ragaszkodott ahhoz, hogy szerelőt küldjön ki, ő végezte volna el a leszerelést és az új eszköz beüzemelését is. Már akkor mondtam az ügyintézőnek, hogy ez felesleges, mert nincsen két eszköz, csak egy van. Mindenesetre ezt nem tudtam elmagyarázni neki, egyszerűbb volt fogadni a szerelőt, aki valóban nem csinált semmit, kicseréltük a router jelszavát egy másikra és minden jó lett. Megállapította, hogy valóban csak egy eszköz van és ezért nem szerelt le semmit és nem is vitt el. Ezek után időben elnyújtva még kb 6 telefonos érdeklődőnek mondtam el azt, hogy mi a helyzet az előfizetéssel, mert vagy leszerelni akarták vagy azt, hogy adjam le. Mondtam, hogy nem adnám le, mert akkor nekem nem marad. Ezt látszólag megértették és úgy tűnt, hogy az ügy el is van rendezve egészen a heti csekkig, amit azért kaptam, mert nem adtam le azt az eszközt, amit sosem telepítettek le hozzám. Őrület! Most bizonyíthatom be valamiről azt, hogy soha nem is létezett!