A következő címkéjű bejegyzések mutatása: rémálom. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: rémálom. Összes bejegyzés megjelenítése

2017. szeptember 1., péntek

Toitoi

Furcsa dolgok ezek az álmok. Eddig egy csomó alkalommal sikerült olyat álmodnom, amiben vécét keresek, mert nagyok kell pislantani, de sehol sincs megfelelő. Mindnek van valami baja, hol koszos, hol éppen felújítják, hol pedig néznek, szóval sehol sem alkalmas. Ilyenkor persze felébredek egy idő után és rájövök, hogy valós alapja volt a dolognak és kimegyek a fürdőszobába. Mondtam is magamnak, hogy igazán kínos majd az lesz, ha nem ébredek fel és álmomban megtalálom azt a szabad vécét, amit nem néznek és kellően tiszta. De a mai nap kivétel volt az eddigi megszokás alól. Ma szintén vécét kerestem és természetesen megint nem volt egy darab sem, viszont nem pisilni kellett. Ez így tényleg ijesztő!

2015. december 26., szombat

Hülye álom

Az éjszaka azt álmodtam, hogy újra suliba járok és szakismeret órán olyan dolgozatot kellett írnunk, hogy hogyan éreznénk magunkat 102 éves korunkban. Rengeteg helyesírási hibával írtam és állandóan javítani kellett, ráadásul csak az jutott eszembe csak, hogy úgy ébrednék, hogy mindenem fáj. Erre persze az jutott rögtön az eszembe, hogy ezzel az erővel akár most is lehetnék százkét éves, hiszen pont erre szoktam ébredni nap mint nap. Szar ügy..

2013. augusztus 28., szerda

Nem értem - rémálom

Eheti nem értem rovatomban a saját rémálmaimat próbálom meg kivesézni. Az utóbbi idők rémálmai közé tartozik az, amikor érettségiznem, vagy vizsgáznom kell újra. Azt hittem, hogy ezeket a dolgokat huszonsok éve letudtam már, de valamiért újra az iskolapadba kényszerülök, ugyanazokkal az emberekkel körülvéve, akikkel annak idején annyira jól éreztem magam. Most éppen történelemből kellett érettségiztem és nem tudtam semmit. Hiába lapoztam újra és újra a történelemkönyvet, egész egyszerűen nem ugrott be semmi. Maga a vizsga nem volt bonyolult, a vizsgáztatók rendesek voltak, csak egy könnyűt kérdeztek, de nagyon nem akaródzott kimenni hozzájuk. Átlapoztam a térképeket is, hátha arról beugrik valami, de csak egy tiszta, üres és fehér lap képe lebegett a szemem előtt, semmi tény vagy adat. Rém kellemetlen érzés volt. A fene sem érti az egészet, régen, a valóban ez korántsem volt ekkora stressz nekem, hogy állandóan kísértsen a gondolat. De ezek szerint mégis kell lennie valami oknak..