Lángos

Már azt hittem, hogy lángos nélkül maradok a Balatonon, mígnem eljutott hozzám az információ, hogy a halasnál lehet újra lángost kapni. Azért írom, hogy újra, mert gyerekkoromban ott árulták a lángost. Egy extrém kövér ember volt a lángosos, aki sokak megelégedésére finom lángosokat készített egy ideig, aztán egy darabig egyáltalán nem volt ilyen étel, majd a strandbüfébe szivárgott be és maradt ott sok évig a know-how. Persze semmi sem tart örökké, a tavalyi évben már vegetált a strandbüfé, a lángosuk kifejezetten rossz volt, kívülről égett, belülről sületlen és nyers, aztán idén már el is bontották az egészet, így lángosszempontból azt kell mondanom, hogy nem kár érte. Idén meg itt a régi-új hely, így a sorsdöntő próbára most került hétvégén sor. Nem volt nagy forgalom, de a konyha pörgött, lévén, ahogy számoltam kb 2 ember dolgozhatott odabenn. Egy lány, a pultos mindenes és egy szakács, aki időnként kijött, tette egy kört, majd visszament. Ehhez képest takarítani más senki sem takarított, minden ragadt az olajos, málnaszörpös, hamburgeres mocsoktól. Pont ez az érzés, amit az ember elvár egy ilyen helyen és ha nagyon várja, akkor meg is kapja. A kajára várni kellett, a kiszolgálás úgy történt, hogy kértünk, fizettünk, majd megmondta a lány, hogy miénk a 104-es szám és majd szól. Közben leültünk és jobb híján a tévét néztem. A Győr játszott a Békéscsabával focit, de inkább egymással szórakoztak, mert foci egy darab sem volt. Hányatott élete lehet egy sportközvetítőnek manapság, amikor úgy kell tolmácsolnia a pályán látottakat, mintha ott valami izgalmas történne. Persze nem történt semmi, a meccs nagyjából annyira volt izgalmas, mint egy 200 méterről figyelt kukorica címerezés, de a riporteren nem múlott. Egyszer csak elbődült a lány, hogy 104! - nem is tudom hol fért el ilyen hang benne, illetve mit csinál egy külföldi, ha pont itt éhezik meg. Megkaptuk a lángost, ami külsőre jól nézett ki. Az alapár 400 forint, amire jött rá a fokhagymáért plusz ötven még. Furcsa, hogy nem tehettük mi rá és az is, hogy felszámolták, viszont ötvenért nem spóroltak vele. Ennyire baromi erős lángost még nem ettem. Vastagon borította a fokhagyma, látszott, hogy nem spóroltak vele. A nej hozott egy kanalat és megpróbálta levakarni a lángosról a hagymát, de csak korlátozottan járt eredménnyel. Kértünk egy málnaszőrt is, az borzasztóan, gejl módon édes volt és bár házinak írták, dús vörös habot vetett, eszembe juttatván a régi, kátrányalapú balatoni szörpöket. A lángos közepe ropogott, de valahogy mégis sikerült az egészet szivacsosra itatni olajjal, szóval mindent összevetve nem volt egy kellemes élmény. Ide sem jövünk többet - legalábbis az idén biztosan nem.