Naszóval! Most az összes, nem ivarosan szaporodó életforma nagyot sóhajthat fel azért, mert ez kimaradt az életükből! Persze nyilván az osztódással, bimbózással szaporodásnak is lehetnek árnyoldalai, amit meg mi nem ismerünk - például reggel, nem csak a borotválkozótükörből néz vissza ugyanaz az arc, illetve, amikor a reggelizőasztalhoz mész, azt láthatod, hogy már ott ülsz és épp a reggeli kávéd utolsó kortyát issza meg valaki, aki éppen te vagy. Ez is lehet valahol csapás! Na de nem erről van szó, hanem arról, hogy valamelyik reggel (tegnap) volt egy telefonbeszélgetésem a nejjel arról, hogy az életünkből az a fajta gyengédség, amikor elalvás előtt csak úgy összebújunk, mindenféle hátsó szándék nélkül, csak úgy dudorgásilag. Ehhez azt kell ugye tudni, hogy ez maga a rögvaló, tekintve, hogy mindkettőnk napi rutinjában eljön az a pillanat, amikor az egyén már nem bírja tovább és elvonul lefeküdni. Ráadásul én rajtaütésszerűen képes vagyok elaludni, szóval az egyik pillanatban még látszólag éber vagyok, a másikban meg már csörög az óra reggel. Szóval nem egyszerű egy dudorgást megszervezni. Na de tegnap este mondom, hogy jöjjön aminek jönnie kell! Így szóltam, hogy akkor kész vagyok teljesíteni az elvárásokat - persze kiderült, hogy pont most fel vagyok mentve ez alól, mert inkább aludna, ugyanis éppen álmos. Aztán persze megint csörgött a vekker. A fene érti ezt az egészet!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése