Az idő széles folyóként hömpölyög. Időnként. Időnként persze ezer szálra szakad, a szálak mi vagyunk, a mi időnk telik. Néha azt tapasztalom, hogy a szálam tajtékot vet vagy lelassul, sőt néha olyan, mintha visszafelé folyna egy kicsit. Olyan dolgokkal találkozom, amik mintha egyszer már megtörténtek volna velem. Akivel együtt indultam, mára elsodródott tőlem, sőt ez az utóbbi időben tendencia is lett az életemben. Nincs másoknak ideje rám, az ő idejük felgyorsult, inkább már mást csinálnak inkább. Elszakadunk egymástól, hogy ne találkozzunk soha többé. Ez a természet rendje, bár a nagy folyók is találkoznak egyszer a tengerben. De az, remélem még messze van..
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése