2013. május 17., péntek

Leleményesség

Mindig csodálatra késztet az emberi leleményesség. Ez az, ami népünk sajátja, bár szó mi szó elkényelmesedtünk az utóbbi időben, de azért még mindig megfigyelhető a kisember ügyeskedése a mindennapi életben. Erre mondta egy híres (vagy hírhedt) Amerikában élő filmes úriember, hogy a magyar mögötted meg be a forgóajtón, de előtted jön ki. Ennek szép példájával találkoztam éppen tegnap Sződligeten. A régi 2-es út, meglehetősen forgalmas még úgy is, hogy az átutazók egy részét elnyeli az új M2-es autóút (Ami a környék olyan. talán egyetlen autóútja, ami csak a jelzése szerint autóút, illetve, hogy a teherautóknak fizetni kelljen érte, de gyorsabban nem szabad rajta menni, mint a rendes autóutakon amúgy lehetne.) A rövid falusi szakaszon egyetlen gyalogos jelzőlámpa található, ami a Pestre vezető buszmegállóhoz siető gyalogosok életét  megkönnyítendő szereltek fel. A Vác felől érkezőket a falu határa előtt kihelyezett 60-as tábla lassítja le, illetve nem sokkal azután egy sebességmérő oszlop is áll, amin ha kigyullad az ismételt 60km/h-s sebességkorlátozásra figyelmeztető jelzés, a gyalogoslámpa azonnal pirosra vált. Ez kifejezetten büntetési célból készült el így, ha sietsz, akkor majd vársz! - alapon. Igaz, ez a Pest felől érkezők folyamát is megakasztja, de ők így jártak. Azon az oldalon nincs trükkös sebességmérő tábla. Tegnap figyeltem meg egy ötletes, valószínű sződligeti embert, aki a főútról balra szeretett volna kanyarodni, még a jelzőlámpa előtt. Mivel említettem, hogy a forgalom erős, így a fordulásra időnként sokat is kellhet várni, amíg a kifelé haladók elfogynak vagy valaki megszánja a várakozót. Így az úriember az alábbi trükköt alkalmazta: A sebességmérő táblánál direkt gyorsított, így a tábla bejelzett és pirosra váltotta a gyalogos jelzőlámpa autókra vonatkozó jelzését, megakasztva ezáltal a szembejövők áramát, biztos és gyors bekanyarodási lehetőséget teremtve az élelmes járművezetőnek. Igaz, hogy miatta a teljes főút forgalma megakadt több mint egy percre, de valaki jól járt. De ez is a folklórunk része, az emberek ügyeskednek és jól járnak, a békés többség meg szív. De azt hiszem ezt már mindenki megszokta - ilyen az élet, ezt kell szeretni..

Nincsenek megjegyzések: