Tömegízlés

Mindig azt hittem, hogy a személyes ízlésem egyedi és csak rám jellemző tulajdonság. Az emberek szeretik ezt hinni magukról, hogy egyéniségek, nem pedig tömeglények, egy egyed a sok közül, mint például a hangyák, akiket nem tudunk egymástól megkülönböztetni sem. Persze egy hangya azért gondolhatja magát egyéniségnek, de ez legyen az ő morális problémája. Ahogy az ismerős rajzfilmben az egész mezőt betöltő, tök ugyanolyan zebrák, akik mind azt állították magukról, hogy ők egyéniségek. Valahogy én is zebramód gondolkodtam egész addig, amíg meg nem néztem egy együttes számainak tetszésindexét a deezeren. A zenei világom, bármennyire is egyedinek hiszem, tömegízlés. Punktum. Egy világ omlott össze bennem.

Hangulatok

Azt figyeltem meg, hogy vannak hangulatai. Ami nem lenne meglepő, ha ő is ember lenne vagy legalább élő, mint én vagy mi. Bár tulajdonképpen az sem biztos, hogy az utóbbi igaz, hisz a bizonyíték az egészre a saját érzékszerveimből fakad, szóval nem teljesen megbízható. Aztán egyszer majd én is felébredek egy kádban, amiből épp kihúzták a dugót és megindulok lefelé a lefolyó felé. Na de mindegy, ez a gondoltat most nem rólam és az elképzelt vagy épp valós univerzumomról szól, hanem arról, hogy reggelente mindig zenét hallgatok a kocsiban befele, amit a zenelejátszó véletlen generátora állít elő. Megfigyeltem, hogy bár elvileg a véletlennek tényleg véletlennek illene lennie, a lejátszónak inkább hangulatai vannak. Ma például romantikus hangulatban volt, de előfordult olyan nap is, amikor szintén teljesen véletlenül csak kemény zenét játszott. A végén, még állampolgárságot fog nekem kérni! Kénytelen leszek lefotózni neki egy menekültellenes óriásplakátot, hogy tudja hol a helye..

Gitár

A gitár egy népszerű hathúros hangszer. Nagyjából megmaradtam eleddig ezen a szinten, nem sok közöm volt a hangszerekhez, a legnagyobb sajnálatomra. Kora gyerekkorom a szolfézs jegyében telt, el is jutottam arra a szintre, ahol már hangszeres tanulmányokat folytathattam, de sikerült valamiért olyan hangszer választania a szüleimnek amit igazán nem sikerült soha megszeretnem, illetve nem is annyira volt szórakoztató a tanulása, mint például a gitáré lett volna, ami valljuk be, inkább a mi korunk zenéit játssza. Azonban ezen a karácsonyon egy gitár lopakodott be a családunkba a gyerek jóvoltából. Egyelőre úgy néz ki, mint a számtalan fellángolás egyike, de majd elválik mi sül ki belőle. Szó mi szó, nagyon akkurátusan kezdett hozzá, mert már van gitár, van tok, de van hangológép és pengető is. Sajnos bármennyire is szeretnék, nem tudok hozzászólni a témához, nem tudok segíteni a gitárral kapcsolatos semmilyen dologban a kölöknek. Egyetlen kérdést tudtam megnyugtatóan megoldani, segítettem kiszedni a gitártestbe ejtett pengetőt - de itt véget is ért a közreműködésem a dologban. Kíváncsi leszek mi lesz a gitár sorsa, mert a végén kénytelen leszek én megtanulni gitározni..

Abba

Ma reggel, a munkába jövet éppen a kedvenc Abba számomat hallgattam. Na jó, több is van nem csak egy, de akkor úgy mondanám, hogy az egyik kedvencet. Erről jutott eszembe az, hogy régen, gyerekként (még általános iskolás lehettem) még a Naszály áruház könyvesboltjában vettem meg ezt a számot, kislemezen. Igaz akkor nem ez volt a cél, hanem a Money, Money, de ez a zene a lemez másik oldalán volt. Míg az A oldal rongyosra kopott a sok lejátszástól, a B oldalt szinte nem is hallgattam. Mára meg teljesen megfordult az ízlésem, mert a Pénz, Pénz-t alig hallgatom, teljesen kiesett a kegykosárból, viszont a Knowing me, knowing you elsődleges kedvencemmé vált. Ki hitte volna?

Háklis

Az ember maximalistává lesz azáltal, ha jobbat kap mint amilyenhez szokva volt. Ez onnan jutott eszembe, hogy régen mindenféle füleseken hallgattam zenét és a zene kötött le elsősorban és nem a részletek. Most azonban, hogy kiküszöböltem a technikából eredő zavaró hatásokat, már olyan dolgokat is meghallok, amik eddig rejtve maradtak előttem. Hirtelen zavarni kezdett a koncertfelvételen hallható közönségzaj - a Mozart Requiem lemezemen a nyitótétel alatt a közönség folyamatosan duruzsol, illetve a Carmina Burana lemezem időnként megreccsen. Mióta tudom ezt, azóta két új lemezre vágyom. Lehetőleg közönségmentes koncertfelvételekre.

Jó zene

Jó zene sokféle van. Kinek mi, nekem nincs meghatározott stílusom amit szeretnék, csak ami éppen a hangulatomhoz illik, Mostanában leginkább Andreas Vollenweider és J. M. Jarre az, akiket hallgatok - igaz őket is elsősorban munkához. Így kizárhatom a külvilágot és tudok a problémákra figyelni. A jó zene jó eszközöket is kiván. Ebből a célból megvalósítottam régi álmomat és vettem végre egy rendes fejhallgatót. Nem volt olcsó és azzal a mellékhatással járt, hogy rájöttem, hogy a többi dolog ami a cdlemez és a fülem között van, ugyanolyan vacak volt, mint a régi fülhallgató, csak egymás hibáit ügyesen leplezték. Az erősítőnek zaja volt és úgy ahogy volt, rémesen szólt, így további költségekbe vertem magam. Kellett vennem egy remek előerősítőt és be kellett hoznom otthonról a cd lejátszómat is. A kis csöves erősítő (MUSE 6N11) viszont minden várakozásomat felülmúlja. A kinézete ugyan hatásvadász, de semmi zaja nincs, és nagyon szépen szól. Mindenkinek csak ajánlhatom.