Térdszalagrend

A Wikipedia.hu szerint:

A Windsori kastély Kékszalagrend termében rendezik meg minden év júniusában az úgynevezett //Garter ceremóniát//, amivel III. Eduárd angol királynak a franciákkal szembeni győzelmére emlékeznek. 1348 óta ez a Térdszalagrend átadásának ünnepe, ami a csatákban hősiesen helytálló bátor harcosokat illette meg. A kitüntetésnek nevet adó garter szó, a legendák szerint egy női harisnyakötőről kapta a nevét. A híres harisnyakötőt, ami világoskék színével, akkoriban igencsak intim ruhadarabnak számított, a szép Joan of Salisbury grófnő viselte a Calais  elfoglalásának tiszteletére tartott bálon. Tánc közben azonban e harisnyakötő kioldódott, és a sok kíváncsi szemlélődő előtt a földre esett. Az udvari cselszövők azonnal tárgyalni kezdték a felháborító eseményt, a király azonban védelmébe vette a hölgyet. A saját kezűleg felemelt harisnyakötőt egy, a harcban hősiesen résztvevő férfiú nyakába akasztotta a következő (francia) szavak kíséretében: Honni soit qui mal y pense. (Az szégyellje, aki rosszat gondol.) Az ekkor alapított és később értékes plakettel kiegészült rendjel kék szalagján mindmáig ez a felirat olvasható.

Ez persze szép és jó, de hogy is jövök én ehhez? Elárulom - sehogy. Még senki sem próbált női harisnyakötővel fojtogatni, úgyhogy a díjat eredeti értelmében eleddig biztosan nem nyertem el, egészen másról van szó tehát. A saját térdszalagjaimról. A hétvégén újra megpróbálkoztam a repüléssel, a saját szárnyaszegett módomon. Persze mindent megtettem a siker érdekében, az összes nagyfiús csecsebecsét magamra akasztottam, hátha sikerül legyőzni a fizika törvényeit és akkor jó, ha van nálam ivóvíz, overall, gps, kamera és egyéb mindenféle férfias dolog, amitől az emberek könnyen hihetik magukat legyőzhetetlennek. Nos én is így gondoltam, így hát épp csak egy mozzanatot hagytam ki a startból ami igazán kellett volna, így az elröppenés helyett a berohanás a sziklák közé és a borulás a szakadék széle előtt - lett abból, amit én startnak gondoltam volna. Sikerült egy kisebb autónyi mészkövet alaposan megrúgni, ráadásul a lábam egy kicsit meg is tekeredett. Chuck Norris esetében a szikla kegyelemért könyörgött volna, ebben a helyzetben én tettem ugyanezt a megváltó elmúlás érdekében. Ezután sikerült azért normálisan elindulnom és repültem is, ahogy elsőre kellett volna, de a lábfájdalom és az időközben A brit szigetekről a vihar elől menekülő, angol jellegű időjárás keresztbehúzta a számításomat. Itthonról azért indultam el, hogy jót és jól, sőt minél többet repülhessek, cserébe térdszalagrendem lett, illetve rendetlenségem és gyönyörködhettem abban, amitől még a harcedzett britek is öngyilkosságot fontolgatnak magukban. Cserébe persze idehaza volt fene jó idő, aki itt maradt, mindenfelé repülhetett. Na ilyen az én formám..

Szerencsefa, majrépisi

Új értelmet nyert szóösszetételek, szerencsefa és majrépisi. Utóbbit felszállás előtt mindenképpen ki kell engedni, hisz jelentősen befolyásolja a repülési teljesítményünket és lehetőleg az előbbit kell megöntözni vele. Tulajdonképpen a szerencsefa akkor fog segíteni, ha megkapja azt, ami neki jár. Persze fohászkodni is lehet, sőt talán kell is. - Szerencsefa, segíts! - Nekem ez a formula jött be leginkább. Amikor Szlovéniában betekeredett hevederekkel sikerült startolnom, az ernyő előre indult és ki tudtam tekeredni ahelyett, hogy visszacsapódott volna a hegynek, kellemetlen perceket szerezve ezáltal előbb nekem, aztán pedig a hegyimentőknek, aztán másodjára alacsonyan jöttem ki egy merülőspirálból és nem volt magasságom elérni a leszállóig, a tó felől menekülve, ezért két termetes fa között sikerült elrepülni és leszállni a hegyoldalon úgy, hogy az ernyőmet sem kellett lepiszkálni a környező növényekről. Visszafelé bandukolva a starthelyre, úgy gondoltam, hogy piszkos nagy pechem van és rossz fát pisiltem le. De a séta előhozta a jobbik eszem és rájöttem, a szerencsefa mégiscsak szerencsét hozott, hisz hegynek csapódhattam volna, vagy simán be is eshettem volna a tóba, esetleg fennakadok a két szép fa között lógva. Szóval a dolog működik. Köszönöm neked, Szerencsefa!

Repülőorvosi vizsgálat

Kétévente kényszerű kötelesség. Kedden én is voltam és sikerrel túl is lendültem az akadályon. Mit ne mondjak, nem túl sok értelme volt az egésznek. Az EKG-n kívül más komoly vizsgálat nem volt, már a labor is a múlté, egyedül a vizeletvizsgálat maradt meg, bár kétlem, hogy mennének vele bármire is. Hirtelen nem jut eszembe olyan kórság, ami akadályozná a repülést és vizeletből kimutatható. A hatóság szemmel láthatóan mint elsődleges pénzbeszedési lehetőségre tekint a processzusra, illetve biztosítja a kórház apanázsát is valamilyen mértékben. A hatósági díj (4000Ft) és a vizsgálat díjának (9200Ft) befizetése után megkaphatjuk a két esztendőre szóló papírt, hogy egészségileg alkalmasak vagyunk a siklóernyős repülésre. Mindezt kétévente ismételnünk kell, miközben minden további nélkül vezethetek 3500kg össztömegű, akár 130km/h sebességgel száguldó vasdarabot sokkal megengedőbb egészségügyi feltételek mellett, mert az ugye a hivatal szerint nem veszélyes annyira. Nem a fenét!

Mozi

Moziban voltunk tegnap. Egy kolléganőm hívta fel rá a figyelmem, hogy filmfesztivál van a Corvin moziban és két napon keresztül mindenféle 'extrém' témában vetítenek filmeket. A rendezvénynek volt siklóernyős vetülete is, így azt gondoltam ott a helyem. Zárójelben jegyezném meg azt, hogy tudomásom szerint a szövetségünk küzd azon, hogy a minősítésünkből kikerüljön az extrém szó, ezért rosszul eshet az, ha ilyen tömegrendezvényen együtt van mindenféle egyéb extremitással - de ez úgy látszik a szervezőket nem hatotta meg. Bár a látott filmek közül kettő valóban extrém volt, mert az ernyőzés acro ágával foglalkozott, de ez innentől olyan, mintha a kerékpározást teljes egészében extrém sportnak nyilvánítanák csak a bmx vagy a triál miatt. Bár ha azt vesszük, Pesten nap mint nap közlekedni kerékpárral is meglehetősen extrém. Szóval a filmek. Egy acro kisfilmmel kezdődött, ahol fiatalok festői környezetben bohóckodtak a levegőben. Szemmel láthatóan jól érezték magukat - én kevésbé, mert borzalmas volt a hangerő - a zene jó volt - na de akkor is. Lelki szemeim előtt füldugók lebegtek, vagy pedig a hátimotorosok fülvédője. Nem gondoltam volna, hogy munkavédelmi felszerelést kell hozni egy egyszerű filmelőadásra. A második film volt az esemény csúcspontja, a Hanumán airlines c. film, amiben két sherpa nem csak felmászik a Mount Everestre, hanem siklóernyős tandemmel le is jön onnan. A film lélegzetelállítóan gyönyörű, a sherpák nagyon jópofák és kedves népek és borzalmasan beszélnek angolul. Igaz én is, így csak a mondanivaló egy részét értettem, de a látvány kárpótolt mindenért. A harmadik film egy magyar acro világbajnokról szól, aki pár rövid percben elmondta az élete történetét. Szerintem mondott pár sületlenséget is a siklóernyőzésről ami szerintem nem úgy van, féltem is tőle, hogy ennek hatására le leszek tiltva a repülésről, de úgy látszik a nej is megtanult disztingválni már. De hát aki kétszeres világbajnok az azt mond amit akar. Összességében mindenképpen megérte a beutazás, a hatalmas tömeg és a gyalázatos szervezés ellenére is. Ma még lesz egy alkalom, aki teheti nézze meg a Hanumán airlines-t. Kihagyhatatlan..

Haszonelvű világ

Ma egész szép az idő, szépen híznak és csendesen bégetnek a bárányfelhők, ha Isten is úgy akarja ma repülni fogok. Remélem nem az állásomból, hanem szép szelek szárnyán. Ebből az alkalomból borul egy kicsit a program, mert a nej természetesen ma nem ér rá, így a gyerekfelügyelet is rám fog maradni. Nehezen oldható ez meg egy olyan kölök mellett, akinek előre be lett ígérve, hogy nézhet mesét. Amikor előadtam neki, hogy mese helyett velem kellene jönnie a repülőtérre, rövid úton közölte, hogy ezt ő a vele történő kicseszésnek értelmezi. Viszont - fűzte tovább a szót - ha a Peti hoz tandemernyőt, akkor talán, esetleg ő is repülhetne-e? - A Peti természetesen biztosan fog tandemernyőt hozni, így repülhet ő is egyet. Így rögtön elviselhetőbbé vált az, hogy ma nem nézhet mesét. Nem elég, hogy meg kell a kölköt vesztegetni, de már az árfolyamát is jól tudja és mondja is. Mibe fog ez nekem kerülni később?

Lukra futva

A hétvégén nagy tervekkel kezdtem el. Szombatra két csúszást terveztem Gödöllőn, vasárnapra Eger volt a cél. A szombati nap rákészültem, majd amikor hívtam az oktatót azt mondta, hogy ne menjek, erős a szél, ők sem repülnek. Megállapodtunk, hogy később hívom, de többet aznap már nem vette fel a telefont, és meg nem akartam csak úgy elmenni, hogy nincs semmi értelme, mert ahhoz Gödöllő messze van. Ha a szomszédban lenne, gyalog is átszaladnék, de kocsival is meggondolandó - jobb szeretek biztosra menni. Vasárnap mehettem volna még, de attól az oktató tanácsolt el - nem nekem való még a magas start, ráadásul sokan is lesznek, és nem akart tömegszerencsétlenséget. A két napos repülgetés helyett lukra szaladtam, és mindkét nap otthon ültem. Most pedig várhatom a következő hétvégét, hátha a május már sikeresebb lesz..

Évi első!

Na nem a fenti néven illetett hölgyről és az ő sikereiről szeretnék most írni,bár bizonyára az is megérne egy pár keresetlen szót, főleg, ha ismernék megfelelő Évit, akinek a sikerei heveny szívdobogást idézhetnének elő csoffadt testem bordázata között. Sajnos azonban ilyen Évit nem ismerek, az ilyen nevű ismeretségembe tartozó hölgyek lágy cicaléptekkel oldalaztak ki az életemből még ifjúságom hajnalán. Viszont a hétvégén sikerült végre repülnöm egyet, így ez volt az évi első szárnyalásom. A nap szépen sütött és lágy szellő lengedezett, midőn a repülőtérre érkeztem, ahol buzgón földi gyakorlatokba kezdtem. Ennek eredményeképp tele is vagyok kék és zöld foltokkal és fájásokkal. Az élénkülő oldalszélben bemutatott 'érdekes' felszállások alaposan elvették a kedvünket mindenféle próbálkozástól és a földön ücsörögve múlattuk az időt, kedvező szélre várva. Minden rendes szélnek illik estefelé elállnia, így a kedvező alkalom végre eljött és a magasba emelkedhettem. Az első startot elrontottam ugyan, de a másodikkal sikerült a szelek szárnyára kelnem, és egész jót repültem végre. Már nagyon vártam erre a pillanatra és arra is, hogy az első felemelkedésemet megelőző majré alábbhagyjon. Végre talán már ezen is túl vagyok, a jövő héten a folytatása következik..