Az élet sokszor felülírja a szándékot - ma ugyanis olyat láttam a büfénkben amit eddig még sosem. Épp a szombati osztálytalálkozón elevenítettük fel a közös kellemes emlékeinket a gimi büféjében akkor kapható süteményről, ami a megállapodás és az egyeztetés eredményeképp nugátszeletként emelkedett vissza a köztudatba. Akkor ez volt büfé fő profilja, hatalmas tálcákon érkezett és az nap mind el is fogyott. A nevét nem tudta senki, de faltuk mint a kis disznók, hisz jó volt és energiát adott. Kettő forint hatvan fillérbe került (csodálatos, hogy mai aggyal felfoghatatlanul alacsony áron valaki még keresett is!) így a neve nemes egyszerűséggel kettőhatvanas lett és ez rajta is maradt egészen a végzésünk pillanatáig, noha az árán az infláció nyomot hagyott, hisz az felment három húszra. Ma meg itt vigyorog velem szemben a büfében az üveg mögött a nugátszelet! Igaz a felépítése kicsit más, (Az árban is nagyságrendi különbség van!) itt hatalmas arányú a krém a piskótához képest, de ez akkor is egy nugátszelet! Azt hiszem ez lehet az az érzés, amikor az eltávozott lélek előtt megszólalnak a harsonák és kinyílik a mennyország kapuja. Legalábbis én ilyennek képzelem..
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése