Még egy láb

Azt hiszem szükségszerű az, hogy egy lábamra mindig sántítsak. Most, hogy talán felcsillant a remény, hogy futástól sérült jobb lábam végre talán meggyógyul, a hétvégi munka során egy ültetőhordót, ami nagyjából egy mázsa lehetett, sikerült ráejtenem a bal lábamra. Szerencsére volt rajtam gumicsizma, ami a felületi sérülésektől megvédett, de az ütés erejét nem igazán csökkentette. Tartottam tőle, hogy esetleg ez is eltört, mert emlékezetes, katartikus élmény volt, de szerencsére ez sem dagadt be és csak mérsékelten fáj. Azt hiszem ilyen az én szerencsém. Most, hogy a lábaim megvoltak, most a kezeim jönnek..