Hülyék

Hülyék mindenhol vannak! Némiképp kapcsolódik a hír az előbbi postomhoz, bár az igazság szerint ezt már befelé jövet elkezdtem írni a fejemben, a nap híre meg később jutott csak az eszembe azután, hogy olvastam a hírekben, a sok zseni kommentjével egyetemben. Tulajdonképp ez az írás is a hülyékről fog szólni, igaz egy kicsit talán máshogy. Bár ha azt vesszük, hogy hülye, akkor az mindenhol hülye. Persze meglepő, hiszen az ember a saját anyanyelvét jobban érti, így hajlamos azt gondolni, hogy igazán hülyék csak körülötte élnek és valamennyire garancia lehet arra, hogy valaki nem annyira hülye az, hogy más nyelven beszél. Persze, ha az ember elkezdi használni azt a nyelvet is, rájön, hogy ez csak az álca és annak a jótékony hatása, hogy eddig nem volt képes felfogni a hülyeséget azon a bizonyos nyelven. Szóval a hülyék ott élnek közöttünk és akkor is azok, ha csendben vannak. Ha beszélnek, akkor meg mindegy, hogy hogy.

Hülyének lenni

Kedvenc, általam sűrűn idézett gondolat szerint 'nem elég az, ha megmondjuk a hülyéknek hogy hülyék, hanem el kell őket indítani az okosak felé vezető úton' Eddig hittel vallottam e kijelentés igazát, de az utóbbi időszak történései miatt erősen elbizonytalanodtam. Furcsa, hogy számomra értelmesnek tartott emberek mennyire képesek bedőlni alapvetően jól hangzó, de hamis, populista és demagóg gondolatoknak csak azért, mert könnyebb az, ha megmondják nekünk, hogy mit gondoljunk, mint önállóan végiggondolni valamit, ne adj' Isten, esetleg önálló véleményt kialakítani. Mondhatni azt, hogy az emberi hülyeség állampolgári jog lett. Lassan az Alaptörvény részévé is válik. Lehet, hogy bele is fog kerülni hamarosan, akkor még az AB sem emelhet kifogást ellene. Én miért kritizálhatnám ezek után?

Hülyének nézve

Azt hiszem hülyének vagyok nézve. Rossz érzés az, ha erre az ember magától jön rá, de mivel ez szinte lényem része is lehetne, lassan akár hozzá is szokhatnék. Azt hiszem minden abból ered, hogy jobbat gondolok az emberekről, mint amilyenek azok valójából. Ha az lenne a hozzáállásom, hogy mindenki gazember, akkor mennyi kellemes csalódás érne nap mint nap, amikor valakiről kiderülne, hogy mégsem az! Ha mégis bebizonyosodik, hogy a másik mégis az, akkor tetszeleghetnék a végtelen bölcsesség szerepével, hogy ugye én megmondtam! Egy baj van ezzel - nekem ez nem tetszik. Kár, pedig mennyivel egyszerűbb lenne az életem!

Nézzenek nagykorúnak!

Akár újévi kívánság is lehetne a jövőre nézve, amit együgyű és egyszerű állampolgárként kérhetnék a legfelsőbb hatalomtól, ugyanis szerintem ez az a dolog, ami a legjobban hiányzik a mai magyar politikából. Az állampolgár jelenleg együgyű kis egysejtű, akit meg kell védeni akár saját magától is, ugyanakkor pedig az élet számos területén szinte kötelező az, hogy az illető képes legyen önállóan is megállni a lábán. Egy mai hír borzolta fel a kedélyemet, a tűzijátékok visszaszolgáltatásának a híre. A holnapi naptól kezdve szabálysértést követ el, aki otthonában tart ilyesmit, ezért a mai nappal a fel nem használt darabokat vissza kell adni, térítésmentesen. Úgy érzem, hogy nem csak nagykorúnak nem tekintenek, hanem még egyenesen hülyének is néznek a jogszabályalkotók. Ilyet nyilvánvalóan nem fog senki sem csinálni, már csak azért sem, mert tőlünk nyugatabbra bármikor lehet ilyesmit venni a boltban, mert ennek az egésznek is van egy kultúrája. Ott nem kell olyasmivel érvelni, hogy zavarja szomszédokat, mert ott ez nem cél - tudnak ezzel élni az emberek. Idehaza meg semmi sem sikerül. Hoznak bizonyos, eleve halott rendelkezéseket, majd jól megfenyegetnek, hogy jaj lesz nekem, ha nem tartom be, és a részükről rendben is van a dolog. A furcsa az, hogy számtalan veszélyes és nem kevéssé robbanóképes dologgal élünk napi kapcsolatban, és bár balesetek abból is vannak időnként, még senkinek nem jutott eszébe hülye és betarthatatlan szabályokat hozni mondjuk a földgázra, a benzinre vagy akár a műtrágyára vonatkozólag.

(Leszögezném, hogy bár gyönyörködni szeretek a tűzijátékban - magam még eddig sosem vásároltam ilyesmit, és nem is tervezem.)