Haladás

Ez az ami nagyon megy! Na nem a focicsapat - bár nem tudom, hogy van-e valami ilyen névvel, vagy ezt is elmosta a rendszerváltás - szóval nem a Haladásnak megy - honnan is tudom? Mert nincsenek tele az újságok azzal, hogy megverte a Liverpoolt vagy legázolta a Juventust. Persze itt mondhatnám a Vasat vagy a Fradit is, mert miért ne rúghatnék bele a teljes NB1 mezőnyébe, ha megtehetem? Szóval nem nekik megy, hanem nekem. És mi az amire ennyire büszke vagyok? Hát a tanulásra! Bejárva a klóra, ugyanis nem tűnik el nyomtalanul az a majdnem egy liter tea, amit munka közben magamba töltök, nehogy a veséim kiszáradjanak a nagy koncentrálásban. Szóval a kló világítását megcsinálták automatára, mert a sok kihívással küzdő nem volt képes maga után lekapcsolni a villanyt és ott maradt éjszakákra égve. Ezt lassan több hónapja próbálom megszokni, de még mindig fel- és lekapcsolom a dísznek otthagyott kapcsolót. Ma vettem észre, hogy félútról sikerült visszarántanom a kezem azzal, hogy na milyen dolog ez itt már! Ezzel, ha ez foci lett volna, már feljutottam volna a német másodosztályba. Már csak évek és eljutok addig, hogy úgy rongyolok be a reterátba, hogy magamhoz szorítom a kezem és nem kapkodok összevissza, mint egy légykapó a tehenészetben. Káprázatos siker kapujában állok! Ez biztosan a haladás!

A jó pap

A jó pap holtig tanul, tartja a mondás. Persze arra nem tér ki, hogy ugyanazt a dolgot tanulja folyamatosan, vagy mindig mást és mást. Gondolom, az utóbbi esetben a papunk meglehetősen sokoldalú tudást visz ajándékba a kukacoknak, míg az első esetben pozitívumként azt lehet megemlíteni, hogy igaz nem túl ügyes, vagy a választással szerencsés, de mindenképpen meglehetősen kitartó, főleg ha a holtig nincs összefüggésben a tanulmányaival és a halál sem siet. Engem mindig zavart, hogy nincs semmi olyan téli sport, amit űznöm lehetne, a szánkóból már kinőttem magam, ráadásul sokkal korlátoltabbak a lehetőségek itthon és külföldön is azoknak, akik ezt a dolgot választanák. Igaz, idehaza a télből is sokkal korlátozottabbak a lehetőségek, hisz évek óta marad el ez az évszak, érdeklődés hiányában. Így, persze sokkal olcsóbb a fűtés, de bizonyos téli sportok űzéséhez, ha a puszta életben maradást kivesszük a sportok közül, szükséges lehet némi hó. Olyan, ami meg is marad, legalább hetekig. Szóval ha van hó és a szánkó kiesett, lehet még síelni. Ez az opció valahogy annyira nem vonz azóta, hogy ismeretlen elkövetők ellopták az egyetlen olyan pár sícipőt, ami felment a lábamra. Azóta többször is próbáltam pótolni, de sosem sikerült. Ezt égi jelnek vettem, így a havon siklás ezen módjáról is lemondtam, így maradt a snowboard. Idén ezt tanultam, több kevesebb sikerrel. Nem tanultam meg ugyan, legalábbis a csúszást, ahogy Arthur Dent sem a földre vetődést és elhibázást, viszont a földre vetődés és becsapódás sikerült többször is, és meg kellett állapítanom, hogy ugyanazokra a pontokra érkezvén ez megfelelően fájdalmas is tud lenni. De nem adom fel, jövőre újra kezdem a tanulást, hisz előttem az élet..

Tanulunk

Fejlődőképesek vagyunk. Legalábbis ami a közlekedést illeti. Mióta Budapest metrózik, most tűnik fel először, hogy a legtöbb ember a mozgólépcső jobb oldalára áll, utat engedve azoknak, akik azt hiszik, hogy előbb fog jönni a vonat, ha ők előbb érnek le a pincébe. Erről Nagy Lajos Képtelen természetrajza és a búvár hencser madara jutott eszembe, aki szintén hasonló mód volt tanulékony, hogy huszonsok év alatt sajátította el a szükséges tudnivalókat. Ez valahogy Leningrádban magától működött, ott ha rossz oldalra álltál a bárisnyák fel is taszajtottak. Mi meg eljutottunk szépen és csendesen ugyanerre a szintre, teljesen magunktól. Őrület, hogy ezt legalább megélhettem! Lehet, hogyha még 20 évet lett volna demokrácia, akkor azt is képesek lettünk volna megtanulni?