Nem járok társaságban ebédelni az utóbbi időben. A régi asztaltársaságunk széthullott, újhoz meg nem szívesen csatlakoznék, bár időnként hívnak. Egyszer megpróbáltam, annak az lett a vége, hogy valaki közölte, hogy épp Z helyére ültem le. Ugyan Z nem volt éppen ott, mert más dolga volt, de ezt fontos volt megtudni. Azóta is azon gondolkodok, hogy mi lett volna a helyes megoldás ahelyett, amit tettem - kínos mosolygás formájában - vajon fel kellett volna állni és átülni egy másik pozícióba szabadon hagyva Z helyét vagy átülni egy másik asztalhoz? Nem tudom. A világban sok helyen ölik egymást az emberek, ehhez képest ez olyan vihar a biliben dolognak látszik, de azt hiszem inkább magamban eszem továbbra is..
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése