Unalom

Van az unalomnak olyan foka, hogy az ember az addig mélyen lenézett és gyűlölt dolgokat is képes örömmel kezelni, ha az megváltást hozhat a bajára, ha segít kitörni a semmittevés rabságából. Pénteken ITIL előadáson voltunk testületileg. Vezetőink véleménye szerint ez igen hasznos dolog lesz számunkra, így majdnem teljes létszámban megjelentünk a kötelezően ajánlott képzésen. Az előadó, bár a szakmájának kiemelkedő képességű egyede volt, számunkra semmi újat nem mondott. A dolgok nagy része úgy történt ITIL szerint eddig is, hogy nem tudtunk róla, egy része szimplán bevezethetetlen, egy részét pedig a vezetés hozzáállása hiúsíthatná meg. A mellettem ülő kollégámmal felfaltunk minden mozdítható aprósüteményt és kesudiót, de egy másik kollégám olyan szinten nem tudott mit kezdeni magával, hogy magához vette az ügyeleti telefont is, pedig ilyet csak akut elmezavar esetén tenne amúgy. Egyszer, mikor már majdnem mindenki magába volt fordulva és megszólalt a telefon, a kollégám ránézett és azt mondta - 'Hálaistennek!' Ezt olyan meggyőzőerővel tette, hogy negyedóráig fuldokoltunk a röhögéstől, ő viszont mehetett intézni valaki másnak az ügyét..