Megható

Szeretem a kölköt. Azt hiszem ő a kevés dolgok/személyek közül az egyik, akit igazán szeretek. Problémám az, hogy nem tudom kimutatni az érzéseimet igazából, de legbelül csordultig vagyok szeretettel. Tudom, hogy ez hülyén hangzik, de akkor is ez a véleményem magamról. A hétvégét a kölyök egy tanulássegítő tanfolyamon töltötte. Azért vittük oda, hogy háborgó lelkiismeretünket megnyugtassuk, hogy mindent megteszünk a jövőbeli érvényesüléséért. Mert rajta azt láttuk, hogy a jövő egyelőre nem igazán érdekli. A tanfolyamon le kellett rajzolni a számára fontos dolgokat pár vonallal. Ezt még aznap este a vacsoraasztalnál mesélte el, hogy lerajzolta a házat, saját magát és az apát. Amikor az anyja durcásan megjegyezte, hogy persze ő ki lett hagyva, akkor azt mondta, hogy őt is odarajzolta, csak most elfelejtette megemlíteni. Diplomatikus a kölök! A tanfolyamon megnéztem azért ezt a rajzot. Csak ő volt rajta és én. Elérzékenyültem tőle, még ha nem is látszott..