Minden tiszteletem a szerzeteseké. Mármint azoké, akik képesek kimenni a sivatagba és imádkozni, miközben sáskán és vízen élnek. Na nem a sáska és a víz hiányzik, hanem az, hogy milyen sikerrel tudják egyébirányú vágyaikat elnyomni. Bár meglehet, hogy nekik is vannak bűnös gondolataik, csak ez a szál nincs annyira kidomborítva a leírásokban, mint ahogy az sem, hogy hányszor lépett napjában kaktusztüskébe vagy hogyan kergette meg valami, ami úgy gondolta, jobb ma egy sovány szerzetes mint holnap egy kövér. Jó lenne, ha tudnék emelkedettebb dolgokkal is foglalkozni bizonyos, állandóan feszélyező gondolatok helyett, ha bizonyos energiáimat inkább alkotó energiákká tudnám konvertálni, ha már se esélyem se lehetőségem nincsen arra, hogy az előbbiben kiteljesíthessem magam. Azt hiszem kellene egy olyan teázó, ahol lehet még kapni egy kis brómos teát..
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése