Telefon

Azért vannak meglepő dolgok a telefonommal kapcsolatban. Mondjuk az is furcsa, hogy azt mondja, hogy van 700 mega szabad hely szerinte, majd fel akar tenni egy 60 megás programfrissítést, majd közli, hogy nem áll rendelkezésre elegendő tárhely. Szóval ez egy kicsit érthetetlen, hogy a letöltött frissítés méreténél tízszer akkora szabad hely van elméletileg, az mégis kevés. Persze, ha törlök le valamit, akkor rögtön jó lesz minden, de nem lehet állandóan mindent letörölni. Ráadásul a rendszerprogramok frissítéseit is elteszi, amik csökkentik a helyet valahogy. Pedig azt hihetné az ember, hogy az új verzióval felül fogja írni a régit, de bármikor le lehet őket törölni, visszaállítva a gyári állapotot. Ugyanakkor, mivel nincs root jogom a telefonon, így egy csomó haszontalan szemét van ott, amik le sem törölhetőek és a frissítéseik ugyanúgy foglalják a drága helyet. Most azt találtam ki, hogy a nem kellő programok automatikus értesítéseit kikapcsolom, így nem jelzi a frissítést és nem is fog frissülni. Ez nyilvánvaló biztonsági kockázat, amit némileg csökkent az, hogy sosem fogom ezeket a programokat elindítani. Ezekből a már feltett frissítéseket és az egyéb adatokat is mind kitörlöm, ha már a programot törölni nem lehet. Komolyan gondolkodom a rootoláson, aminek ez az előnye meglehetne, hogy legalább a szeméttől meg lehetne szabadulni, ha már ennyire nincsen hely semmire. Pedig látszólag meg van. Feloldhatatlan ellentétnek látszik.

A kő

Gurul a nehéz kő, ki tudja hol áll meg? Az, hogy milyen nehéz az a kő, azt hiszem tudom. Akár az élet vagy amint egy internetes mémből már tudom, mint egy tigris tank. Pont ugyanannyira, nagyon nehéz. Nem pont ezekkel a szavakkal volt írva, de ezt jelenti. Hogy hová tart? Remélem minél messzire, elgurul, nem is látom, nyomát sem találom. Ne mondják azt, hogy nem kötök kompromisszumokat, felőlem át is gurulhat pár emberen, egye fene. Még tippeket is tudnék adni. Na de hogy honnan gurul a mindent elsöprő erő, a hatalmas szürke szikla? A szívemről hullott le percekkel ezelőtt. Most épp nagyon meg vagyok könnyebbülve. Az élet csupa öröm, móka és kacagás..

Mellékhatás

Gyógyszereket szedek, immáron egyre többet, mindenféle régi és felfedezett új nyavalyámmal összefüggésben. Az orvos azzal vigasztal, hogy ez csak rosszabb lesz, mert ahogy öregszik az ember, úgy jönnek elő a különféle problémák. Tehát az, hogy egyre több pirulát kell nap mint nap bevennem, szinte szükségszerű. De ahogy nincsen rózsa tövis nélkül, úgy a gyógyszereknek is előfordulnak mellékhatásai. Némelyiket észre sem veszem, némelyik elég rendesen kiütött, azokat szerencsére már nem szedem. De az új bogyón amit most kezdtem el szedni, a mellékhatásokat olvasva komoly aggodalomba estem. Az egyik mellékhatás a szexuális hiperaktivitás. Ez gáz, hisz van, hogy a normális aktivitásom is soknak bizonyul, erre rátesznek több lapáttal. El sem tudom képzelni, hogy mit is jelenthetne ez a dolog a gyakorlatban. Azt hiszem itt az idő, hogy aggódni kezdjek..

Szárazság

A levegő szárazsága kritikus méreteket ölt idebenn. Gondolom ennek nem használ a kinti extrém hideg időjárás sem, egész egyszerűen a párologtatással sem tudjuk érdemben megemelni a lakás levegőjének relatív páratartalmát. Ha a nej mos, akkor ideig óráig megemelkedik a kívánt érték, de a 44 százalékot akkor sem értük el, és 60 lenne a terv. Azt találtam ki, hogy amikor nincs mosás, akkor régi takarót öblítek ki és azt terítem a fregolira, de a gond az, hogy túl gyorsan megszárad ebben a száraz levegőben. Tegnap este nyolckor terítettem ki és éjfél előtt már szinte száraz volt. Reggelre a páratartalom 35%-ra esett vissza, úgyhogy most már két takaró pihen a szárítón..

Krumplileves avagy egy kacsa illata

Nem szeretem Kádár Jánost. Bár tulajdonképp szerethetném is, hiszen akkor nőttem fel, így a korára, mint a fiatalságom időszakára, nyugodtan gondolhatnék nosztalgiával. De azzal együtt nem szeretem. Azonban neki is lehetnek jó gondolatai - egyet idéznék is: A krumplileves, az legyen krumplileves! Több momentán nem is jut eszembe, de itt és most nem is szükséges. A mondás arról szól, hogy a dolgok legyenek olyanok, amilyeneknek lenniük kéne. Ha valami kacsaformájú, hápog, tolla van és kacsaszagú, akkor az, fogadjuk el hogy egy kacsa. Mellesleg ez, mármint, hogy egy hápogó háziszárnyassal van dolgunk, előbb utóbb mindenkinek le fog esni, aki össze tudja rakni a kis mozaikkockákat. Bizonyos dolgokból jelenleg én azt látom itt a munkahelyen, hogy hápog is, a szaga is olyan, mégsem lehet kimondani a varázsszót, mert az titkos vagy mifene. Mindenki tudja, hogy miről van szó, itt a réce, hol a réce, úszólábak lógnak kifelé a zsákokból, de mégis azt képzelik egyesek, ha azt állítják, hogy ez egy vadászgörény, akkor azt el is hiszem. Miért nem lehet a krumplileves végre krumplileves?

Bigyó

Mintha nem lenne épp elég bajom az utóbbi időben, nőtt egy bigyó a talpamra. Igazából már régóta megvan, eddig nem zavartuk egymás köreit, tulajdonképpen mint bőrkeményedést fogtam fel ami ha megnőtt, levágtam, de ennyi volt a kölcsönös ügyünk egymással. Egészen mostanáig. Ugyanis nem elég, hogy időnként megnő, és ha pont erre lépek rá akkor fáj - ez ugyanis olyan probléma amivel éveket lehet élni, hisz nem muszáj pont azt az egy pontot használni járásra a talpamon, így békét lehetett kötni vele. De az utóbbi pár napban egyoldalúan felrúgta a köztünk lévő, szó szerint érzékeny status-quót, ugyanis fájni kezdett már akkor is, ha nem helyezem rá a súlyom. Azt hiszem itt az idő és lépnem kell! Mindezt a szó szoros értelemben véve. Akár csak a Hegylakóban, csak egy maradhat! Valakinek mennie kell!

Feladat

Feladatot kaptam. Nem mondom, hogy nem fogom élvezni, hiszen mindenképpen kihívás a dolog számomra, mert remek programozási és rendszertervezési feladatot fog jelenteni. Ami problémám van vele az az, hogy jelentkezik rajta az a szemlélet, ami a más emberek munkájának a megbecsülésére jellemző. Azt megértem, ha nem szakmabeliben kétségek ébrednek arról, hogy miért kell egy komplex és sok területet átfogó rendszer megvalósításához idő és rengeteg gondolkodás és tervezés, de hogy ezt egy szakmabeli ne értse meg, az szomorú. Vannak emberek, akik szerint egy ilyen munkához elég pusztán hat hét, de lehet, hogy azok csak ezzel a feladattal foglalkoznak csak - bár kétségeim így is vannak efelől. De azzal, hogy ezt a melót megkaptam, a többi munkám nem lett kevesebb, a napi feladataimat ugyanúgy el kell látnom, és nagyjából 30 szervert is üzemeltetek ezzel párhuzamosan, és jelenleg is aggaszt pár szerver sorsa. Szóval munkám van - nem szűkölködöm, de a gond az, ha mások azt hiszik, hogy közben csak unatkozom és marhára ráérek..

Kupleráj

Minden relatív - nagyjából ezért a kijelentésért (na meg egy kis körítésért) egykoron Nobel díjat adtak, megérdemelten. Az élet nap mint nap igazolja az elméletet. Mert van ugye a kupleráj. A hétköznapi halandó könnyen azt hihetné, hogy ez a hely az, ahol készséges lányok várják, akikre a madám felügyel. De nem teljesen lesz igaza. A kupleráj ebben az értelemben az, amit én hagyok a konyhában - a feleségem szerint. Mindig el szokta mondani, hogy jó dolog az, hogy főzök, de neki annyit kell rámolni utánam. Ebben van némi súrlódás közöttünk. Amikor főzök, mosogatni is szoktam. A gépet is kirámolom, berámolom, indítom, elrakodok. Ez valahogy fel sem tűnik. Vasárnap szinte egész nap főztem, de a végén üres pultot hagytam magam után. Tegnap este nem főztem - mert eleget készítettem még vasárnap - sőt szinte a konyha közelébe sem mentem, mégis én csináltam felfordulást ott, amit neki kellett elrámolnia. A számomra üres pult az ő számára borzalmas kupleráj, ami heves takarítási ingert vált ki belőle, pedig említettem volt, hogy amit megkér, hogy még rakjak el, azt el fogom rakni. Nem, ezt neki kell megcsinálni azonnal, mert tűrhetetlen, hogy ekkora káosz legyen a konyhában. Mondom, hogy minden relatív.

Isten nem ver bottal

Csütörtökön elveszett a gyerek. De szerencsére meg is lett nemsokára, de az idő elég volt arra, hogy halálra idegeskedjem magam miatta. Edzésre ment és este nyolckor kellett volna találkoznunk a tornaterem bejáratánál, de nem volt sehol. Mivel épp csak elugrottam otthonról, így nem vittem magammal telefont, még szólni sem tudtam, hogy mi lehet vele. Nem volt ott! Amikor bementem a teremhez, ott teljesen vadidegen arcok fociztak, a kölöknek nyoma sem volt. Nem is tudtam mit tegyek. Először beültem a kocsiba, elindultam hazafelé, majd visszafordultam és visszamentem, de ez sem hozott eredményt. Gyorsan hazanyargaltam, hátha nem volt kedve edzésre menni és közben hazament, de otthon sem leltem csak az asszonyt, akit sikerült kiborítani a hírrel, hogy nincs meg a gyerek. Apámnak kellett elvinnie őt a sportra, de apámat sem értük utol. Szerencsére a kölök egyik kollégájának az anyját sikerült felhívni és ekkor tisztázódtak varázslatosan a dolgok. Nem abban a teremben voltak, ahol szoktak lenni, hanem egy másikban - de erről nem szólt senki. Ráadásul a foglalkozás után szülői értekezletet is kanyarítottak, de ezt sem tudtuk. Így, ha még várok a helyszínen fél órát, akkor ki is derülhetett volna minden, de ki tudta mindezt? Erről jutott eszembe mindaz, amikor bulizni mentünk gimis koromban Tahi(tótfalu)ba, de lekéstük az utolsó kompot visszafelé. Igaz akkor telefonálni sem tudtunk, hisz az utcában senkinek nem volt telefonja. Mindenesetre nem értettem, hogy miért csinálnak olyan nagy ügyet a szüleim az egészből. Mostanra leesett..

Szerzetesek

Minden tiszteletem a szerzeteseké. Mármint azoké, akik képesek kimenni a sivatagba és imádkozni, miközben sáskán és vízen élnek. Na nem a sáska és a víz hiányzik, hanem az, hogy milyen sikerrel tudják egyébirányú vágyaikat elnyomni. Bár meglehet, hogy nekik is vannak bűnös gondolataik, csak ez a szál nincs annyira kidomborítva a leírásokban, mint ahogy az sem, hogy hányszor lépett napjában kaktusztüskébe vagy hogyan kergette meg valami, ami úgy gondolta, jobb ma egy sovány szerzetes mint holnap egy kövér. Jó lenne, ha tudnék emelkedettebb dolgokkal is foglalkozni bizonyos, állandóan feszélyező gondolatok helyett, ha bizonyos energiáimat inkább alkotó energiákká tudnám konvertálni, ha már se esélyem se lehetőségem nincsen arra, hogy az előbbiben kiteljesíthessem magam. Azt hiszem kellene egy olyan teázó, ahol lehet még kapni egy kis brómos teát..

Otthagytam

Amikor a pszichomókusnál jártunk, megbeszéltük vele, illetve ő javasolta első lépésként azt, hogy adjunk nagyobb önállóságot a gyereknek azzal, hogy próbáljuk nagyobb önállóságra nevelni. Legalább reggelente úgy, hogy maga oszthassa be mikor mit csinál, ne pedig mi hajtsuk (és idegeskedjünk, hogy nem teszi). Két sarokpont van ezért, az ébredés ideje, illetve az indulásé. Az autó 7.40-kor indul a ház elől, ha benne ül, akkor elviszem. Ma külön szóltam neki (megszegve a szóbeli egyezségünket a nejjel), hogy tudja-e, mikor indul az autó. Tudja, mondta ő. Már a kocsiban ültem, amikor többször kinézett az ajtón, hogy vagyok-e még. Vártam, az idő pedig múlt. Így is két perccel tovább vártam - megindokolva magamnak a késést - de végül aztán mégis otthagytam. Két perccel így is tovább vártam rá, mint kellett volna és nyoma sem volt. Meglátjuk, hogy tanul-e belőle..

Gyermek

Az ember, ha gyereke van, állandóan figyelheti azt, hogy mennyi mindenben hasonlít rá a kölök és mégis mennyi mindenben más. Azt hiszem ez így van az én utódommal is. Bizonyos dolgokban szinte pont ugyanúgy viselkedik ahogy én vagy én tettem régebben és abban is hasonlít, hogy ugyanolyan görcsösen ragaszkodik a hibáihoz, ahogy annak idején jómagam tettem. Persze éppen ezért felesleges is lenne az, hogy próbáljam meggyőzni arról, hogy amit tesz az hibás, de nem adom fel, hátha mégsem hasonlít annyira rám mint hinném..

Kellene valami

Kellene valami, ami meg tudja mondani azt, hogy ma például mit is főzzek, ha a hűtő üresebb mint a világűr és a főzési kedvem egy pudvás retek szintjén mozog. Kollégáim valószínűleg a karikára vágott, rántott lócsipát ajánlanák - de nem tudom, hogy ehhez érdemben hozzá tudnának szólni. Ezt nekem kell megoldanom..

Agresszió

Mit lehet tenni az agresszió ellen? Magamnak is csak homályos sejtéseim vannak a tárgykörben, de a héten gondba kerültem az utóddal kapcsolatban. A táborba, ahova az elméjét pallérozandó utaltuk be a Bakony mélységeibe, ahol jól kellene éreznie magát, és szivacsként kellene magába szívnia az angol nyelvet, pokollá teszi az életét két kis köcsög. Mondanám, hogy gyerekek, de azt hiszem, nem érdemelnek meg jobbat. A tábor amúgy jó ötlet, jobbára angolul tanulni vágyó külföldi gyerekekkel van pár magyar kölök összezárva, ahol a természet lágy dala szól, két kis pöcs ahelyett, hogy az elméjüket használná, ennek a teljes hiányáról tesz nap mint nap tanúságot. Már a kezdeti időkben kinézték a gyerekemet, irritálja őket a szabályszeretete, és ha úgy vesszük maga kereste magának a baj, amikor szólt, hogy nem kéne a kis holland lurkót ocsmány magyar káromkodásokra tanítani és közben videóra venni az egészet. Sajnos a tábor vezetői sem magyarok és nem értik a verbális inzultust, a fizikai erőszakot meg olyankor intézik, amikor nincs felnőtt a közelben. Mivel erősebbek, (legalább 3 évvel idősebbek) és többen is vannak, így az utód szabad préda. A többiek boldogan elhúzódnak, lévén nem őket verik, a felnőttek meg nem tudják őt megvédeni, hisz nincs velük a nap 24 órájában. Olyan 'Legyek ura' hangulata van az egésznek. Azt sem mondhatom a fiamnak, hogy üssön vissza, mert szemmel láthatólag ez a terv, mert ez után lehet majd őt gátlástalanul összeverni, hiszen ő támadott. A tűrésnek is van határa, mi meg messze vagyunk, ráadásul nem foghatjuk a kezét egész életében, helyette oldva meg a problémáit. Tanácstalan vagyok..

Adóprés

Nyilvánosságra kerültek a kormány ingatlannal kapcsolatos újabb adójának a tervei. Leültem. Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy az őseim tudtak magukról gondoskodni ingatlanok tekintetében, így mindenkinek van valami fedél a feje felett, és mivel vidéken élünk, ezek többnyire családi házak. Az utóbbi időben felkapott lett a hely ahol élünk, ennek most meg fogjuk inni a levét. Minden 'tiszteletem' azoké a törvényhozóké, akik eltapsolták a rájuk bízott pénzt, bizalmat és most újabbat szorítanak azon a présen, amivel a zsebünkben megbújó forintokat akarják kinyomni onnan. A fizetésem fele már így is az övék, ha belevesszük ebbe azt az összeget, amit a munkáltatóm fizet nekik azért, hogy nekem fizetést ad (aminek a fele szintén az övé) akkor jóval többet is, mint ötven százalékát. Most, hogy a kassza üres, újabb ötlettel álltak elő, ami megint a tisztességes embereknek - akik eddig az adó 90%-át fizették rossz. Aki netalán munkát áldozott arra, hogy a hely, ahol él ne pusztuljon, aki pénzt, energiát és időt fordított arra, hogy felújítsa, szinten tartsa, korszerűsítse hajlékát, most ennek is megfizeti az árát, hiszen a lakás ennyivel többet ér, és több adót kell fizetni utána. Megint a csalók járnak jól, vagy a lusták, akik nem sáfárkodnak jól a rájuk bízott vagyonnal, hanem hagyják elpusztulni. Nem tudom mi lenne a megoldás. Ennek a kormánynak mennie kell, de nincsenek illúzióim a soron következővel sem. Minden kormány bérből és fizetésből él. A miénkből. Ebből a szempontból a következő se lesz kivétel..

A festés

A festés egyre időszerűbb lesz. Eddig is ráfért volna a konyha meszelése a kisházban, de tegnap spenótos tagiatellét készítettem egy botmixernek látszó tárggyal és ez végképp betett neki. Szó se róla én sem pont erre az eredményre számítottam akkor amikor elsőként belenyomtam a mixert az edény alján burjánzó zöld trutymóba, amitől az ebédünket remélhettük. A hatás nem maradt el, sőt, akkor sem, amikor még egyszer megnyomtam azt az átkozott gombot a szerkezet tetején, hogy vajon tényleg jól látok-e? Jól láttam. A konyha sötétzöld pöttyös lett. Ha akartam se tudtam volna egyenletesebben felkenni a falra az ebédet. Mindenhova jutott belőle, úgyhogy azt legalább elmondhattam, hogy ilyenkor van értelme és látszata is a takarításnak..

Gondok

Sosem gondoltam volna, hogy egyszer gondom lesz az állkapcsommal. Ez egy olyan darab csont az emberen amivel nem szokott baj lenni amíg jól képen nem vágják az embert, erre tessék, mégis, pedig semmilyen verekedésben nem vettem részt. Ízületi eredetű rendellenesség miatt megváltozott a harapásom, a fogaim ezért összeérnek és emiatt szétsugárzó fájdalom okoz a képemben fő és fogfájdalmat mindenfelé. Pont, amikor végre elértem azt az állapotot, hogy nem kell fogorvoshoz járnom fél évig, most mehetek állkapcsoshoz. Ilyen az én szerencsém..