Kaki, de nem szar. Sőt, tulajdonképpen finom. Egyszer már a figyelmem középpontjába került a datolyaszilva (Diospyros kaki) amiről már írtam is. Belátható, hogy latin nevének marketingértéke Magyarországon elhanyagolható, sőt talán nem is tartozik a húzónevek közé - nem ez fogja eladni a termést, ezért erőltetik inkább a datolyaszilva nevet, noha se a datolyához, se a szilvához sem ízben sem alakban sok köze nincsen. Eddig csak messziről láttam, de végre egy áruházban meg is vásárolhattam a gyümölcsöt, igaz ott is khaki néven - ebből is látszik, hogy a kereskedők megalkuvóak. Az események azóta felgyorsultak minálunk. A gyümölcsöt megkóstoltuk, sőt az utódnak turmix formájában is elkészítettem és pozitív visszhangokra talált. Vannak akik azt mondják, az íze a sárgabarackhoz és a szilvához közelít - de ezek az emberek nem tűnnek számomra beszámíthatónak, mert azt bizonyítják, hogy igazából eddig se sárgabarackot, se szilvát nem fogyasztottak. A termés engem a mangóra emlékeztetett, édes volt és hasonló állagú - a vásárolt fajta magnélküli példány volt. Utóérlelve az íze édes és egyértelműen kellemes volt, de nem tudnám valamihez hasonlítani. Kakiszilva íze volt. Amúgy is herótom van azoktól a magukat szakértőnek valló emberektől akik a borban is mindenféle egyéb gyümölcsöket, fűszereket éreznek meg, és ha te nem licitálsz rá, akkor nem értesz hozzá. Azóta már a kertem is büszkélkedhet egy gyönyörű kakiszilva fácskával, úgyhogy a jövő évtől kezdve nem csak a család, hanem a kertünk is rááll a kakitermelésre..
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése