Amíg él az ember folyamatosan azt hallja, hogy valaki, akit ismert és szeretett, elhunyt. Ez egészen addig tart míg egyszer róla is egy ilyen hír lesz csak valahol. Mondhatnám azt is, hogy ez a természet rendje, de mégis, ha valaki olyan távozik, aki sokak életét tette talán egy kicsit vidámabbá vagy tisztázta le benne a jó és a rossz fogalmát - az megérdemli azt, hogy egy pillanatra megálljunk és elgondolkozzunk, köszönetet mondjunk és kívánjunk örök nyugodalmat neki. Meghalt Kemény Henrik. Nyugodjék békében!
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése