Pénteken országolni voltunk a gyerekkel. A telken vízteleníteni kellet, majd beugrottunk Siófokra egy kis áztatásra és hazafelé vásárolni az esti vendégségre. Számtalan helyen kerültem konfliktushelyzetbe - mármint olyanba, ahol valakinek engednie kellett. Akkor épp olyanom volt, hogy mindig hátraléptem és udvariaskodtam másokkal. Legyen az tinilány, vagy velem egykorú, autóval közlekedő vagy éppen gyalogos. Nem azért mondom, mintha hálát várnék érte, de pénteken feltűnően sokan nem köszönték ezt meg. Az emberek hallgatólagosan tudomásul vették vagy eltűrték a feléjük irányuló gesztust, mindenféle jelzés vagy kölcsönösségi szándék mutatása nélkül. Meglepő volt. Ha lenne olyan nap a naptárban, hogy bunkók napja, akkor azt szinte biztosan most ünnepelhették..
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése