Elmúlt a halottak napja. Tudom, ezen a napon kívül mindegyik lehet az, hiszen az elmúlt szeretteinkre bármikor gondolhatunk és rég meg is ette a fene az egészet, ha csak kötelességből az év egy napján emlékezünk csak rájuk. A temető ilyenkor kivirul. Tele lesz élettel, lobogó lángokkal és friss virágokkal, hálájukat lerovó élőkkel a hallgatag halottakon kívül. A gyerekem azt mondja, hogy utálja a temetőket. Nos a temető, a halál ugyanúgy az élet része, ahogy a születés vagy az esküvő. Biztosan tudhatjuk, hogy aki megszületett, egyszer majd ide fog kerülni - ez az élet rendje. Máshol és máskor is lehet (sőt talán kell is!) emlékezni, de ilyenkor talán itt a legjobb. Igaz, ez csak egy külsőség, egyfajta magamutogatás, amikor a többi embernek bizonyítjuk azt, hogy mi mennyire figyelmesek vagyunk. A szívünkbe senki nem láthat bele, pedig az igazi titkok ott rejtőznek..
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése