Kárál

Lehet, hogy a nagy meleg miatt, de lehet, hogy ez most egy ilyen időszak - nem tudom. A nejnek folyamatosan valami baja van. De mi baja? (Baja egy város - ezt mindenki tudhatja!) Nem sikerül rájönnöm. Kárál amikor hazajövök, zsémbel este, de még lefekvésnél is valami gond gyötri, amit úgy vezet le, hogy engem oktat. Most éppen semmi sem jó neki. Hol a füvet hozom be a lakásba, hol nem vagyok jó apja a gyereknek, mert nem foglalkozom vele eleget, miközben ő vásárolni megy és akkor jön ki a boltból, amikor az eladók hazaindulnak. Én idehaza elvégzem a dolgom, főzök másnapra ebédet, meglocsolok a kertben és leülök a gép elé - és igen, valóban nem figyeltem az órára. De megkapom azt, hogy felelőtlen és beszámíthatatlan vagyok. Amikor meg arra várnék, hogy együtt örüljön velem azért, mert megtaláltam egy általam 1994-ben írt programot és (ami mégnagyobb csoda) működésre is tudtam végül bírni (ezzel ment el az idő) akkor közli, hogy nem vagyok normális, mert nem tudom, hogy mennyi is az idő, már rég aludnunk kéne. Aztán az ágyban még órákig reklámújságokat nézeget. Azt hiszem most újra a dackorszakban van az öreg kárálós..

Kupleráj

Minden relatív - nagyjából ezért a kijelentésért (na meg egy kis körítésért) egykoron Nobel díjat adtak, megérdemelten. Az élet nap mint nap igazolja az elméletet. Mert van ugye a kupleráj. A hétköznapi halandó könnyen azt hihetné, hogy ez a hely az, ahol készséges lányok várják, akikre a madám felügyel. De nem teljesen lesz igaza. A kupleráj ebben az értelemben az, amit én hagyok a konyhában - a feleségem szerint. Mindig el szokta mondani, hogy jó dolog az, hogy főzök, de neki annyit kell rámolni utánam. Ebben van némi súrlódás közöttünk. Amikor főzök, mosogatni is szoktam. A gépet is kirámolom, berámolom, indítom, elrakodok. Ez valahogy fel sem tűnik. Vasárnap szinte egész nap főztem, de a végén üres pultot hagytam magam után. Tegnap este nem főztem - mert eleget készítettem még vasárnap - sőt szinte a konyha közelébe sem mentem, mégis én csináltam felfordulást ott, amit neki kellett elrámolnia. A számomra üres pult az ő számára borzalmas kupleráj, ami heves takarítási ingert vált ki belőle, pedig említettem volt, hogy amit megkér, hogy még rakjak el, azt el fogom rakni. Nem, ezt neki kell megcsinálni azonnal, mert tűrhetetlen, hogy ekkora káosz legyen a konyhában. Mondom, hogy minden relatív.

Offenzíva

Ahogy annak idején a németek az Ardennekben (1944. december 16-i kezdettel) a nők is támadásba lendültek. Ez nem azt jelenti, hogy fűszoknyás, félmeztelen luau táncosnők kezdtek bekerítő hadműveletbe, hanem, hogy a nej egyre jobban kezd ellenőrzést gyakorolni a digitális tartalmaim felett. Azt már régóta sejtettem, hogy a blogomat olvassa (Szia, Drága!) mindenféle 'véletlenül' elejtett megállapításból, de mára már a facebook oldalamra is tett kritikus megállapításokat. Ahhoz való képest, hogy napokkal ezelőtt fogalmam sem volt arról, hogy neki is van oldala, mára már ott tartunk, hogy kiről milyen képek vannak fenn az oldalamon és ha nincs kép, akkor miért nincsen. Én meg magyarázkodhatok világba. Azt hiszem eljött az idő, hogy jaj legyen nekem..