A meggy magozva jó. Kár, hogy a fán nem nő ebben a formában, mert sok kellemetlenségtől kímélhetnénk meg magunkat. Az, hogy a mag tulajdonképpen a fa gyermekvállalási szándéka - a lényeg - eltekinthetünk, mert minket önző módon csak a körítés érdekel. Mondhatnánk úgy is, hogy hidegen hagy a fa szaporodási vágya, mert nem az általa elhullajtott magokkal fogunk foglalkozni, hanem ha fa kell, faiskolába megyünk érte. Éppen ezért tehetne a fa egy olyan szívességet, hogy az ellátásért cserébe, legalább a termés egy részét magtalanul neveli. De nem teszi - ebből látszik, hogy a fák is önzőek! Marad a magozás - ha nem akarunk minduntalan valami keményre ráharapni. A magozás egy kellemetlen feladat, mivel a tárgya bele van rejtve a gyümölcshúsba és a legtöbb esetben nem is akar kijönni csak úgy. Ha kézzel csináljuk, a szentkép a falon is meggyes lesz, ha géppel, nem lehetünk biztosak a végeredményben. A gép sokszor csak arrébb tolja a magot, de nem szedi ki. Végső megoldásként megmarad az, hogy hagyjuk a fenébe az egészet és magozott gyümölcsöt vásárlunk. Én is így tettem, de már a második kanálban ott rejtőzött egy helyre kis mag, amit sikerült a turmixgéppel apróra darálnom - ebből is származott a lebukása - így szűrhettem át az egészet, kidobva amúgy a jó kis rostos állományt a darabokkal együtt. Azt hihetnénk, hogy ha egyszer magozottnak árulják, akkor az azt jelenti, hogy nincs benne. A fene ott ette az egészet.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése