Keleti kényelem - Marygold hotel

Moziban voltunk tegnap. Sosem gondoltam volna, hogy valaha is eljutok a Művész moziba, mert alapvetően nem olyan filmeket játszanak ott, ami engem különösebben érdekelne - be kell vallanom, hogy tévedtem és talán mégsincs ez teljesen így. Egy vígjátékot néztünk meg, a tárgyban szereplő címmel. Bár alapvetően öreg emberekről szól, mégis sokat nevettünk rajta és voltak megható részei is. Az arcok ismerősek voltak - és valljuk be, talán a problémák is. Igazán elférhetett volna  ez a film bármelyik nagyobb multiplex kínálatában is, ott is szoktam háromnegyedig üres teremmel találkozni - annak ellenére, hogy itt sem voltak olcsónak mondható jegyárak. A székek legalább kényelmesek voltak az örömöm majdnem teljes volt, ha nem rugdossa non-stop egy hatéves gyerek hátulról a székemet, egészen konfortos (tiszta száraz) érzés lehetett volna. Még szólni sem szólhattam, lévén mit ért egy ilyen korú gyerek ebből, főleg úgy, ha még ráadásul külföldi is? Szóval, aki egy jó kis filmet szeretne látni öreg emberekről és Indiáról, annak melegen ajánlhatom..

Moziban

Tegnap újra moziban voltunk. Az utódok című filmet néztük meg, ami az előzetes beharangozómhoz képest mégsem volt annyira szörnyű. Az elején még átkoztam magam, hogy elfelejtettem zsilettpengét vinni magammal a filmre, hogy felvághassam az ereim a kényes részeknél, de utólag kiderült az, hogy kár lett volna. Volt pár megható része - persze az egész film alaphangja megható volt, de abból is kiemelkedő részeire gondolok, illetve voltak humormorzsák is és bár az egyik főszereplő a végén meghalt, alapjában véve happy-end lett a vége. Megmenekült az érintetlen természet és a gyerekek is visszataláltak a még élő szülőhöz. Aki ennyi után még mindig kíváncsi a filmre, az nézze meg. Az, amiért végül írni akartam az volt, hogy nem igazán értem a moziüzemi vállalatok hozzáállását a filmiparhoz. Amikor a jegyet vettem, azt mondta a pénztáros, hogy hátra középre tud adni jegyet. Ettől azt hittem, hogy telt házas előadás lesz, ehhez való képest összesen ha tízen lehettünk egy kétszáz fős teremben. Pár nyugdíjas mámi szipogott még közvetlenül a fejünk felett. Nem értem, hogy miért éri meg 1540 forintért adni a jegyet, ha 10 ember így 15400 forint hasznot hoz, szemben azzal, ha 500 forint lenne a jegy és tele lenne a terem, akkor 100000 forint lenne a haszon. Minden költség ugyanannyi, hisz a filmet le kell vetíteni, jegyszedő, takarító kell és a mozigépész jelenléte is szükségszerű. A fene se érti ezt..

Mozi

Moziban voltunk tegnap. Egy kolléganőm hívta fel rá a figyelmem, hogy filmfesztivál van a Corvin moziban és két napon keresztül mindenféle 'extrém' témában vetítenek filmeket. A rendezvénynek volt siklóernyős vetülete is, így azt gondoltam ott a helyem. Zárójelben jegyezném meg azt, hogy tudomásom szerint a szövetségünk küzd azon, hogy a minősítésünkből kikerüljön az extrém szó, ezért rosszul eshet az, ha ilyen tömegrendezvényen együtt van mindenféle egyéb extremitással - de ez úgy látszik a szervezőket nem hatotta meg. Bár a látott filmek közül kettő valóban extrém volt, mert az ernyőzés acro ágával foglalkozott, de ez innentől olyan, mintha a kerékpározást teljes egészében extrém sportnak nyilvánítanák csak a bmx vagy a triál miatt. Bár ha azt vesszük, Pesten nap mint nap közlekedni kerékpárral is meglehetősen extrém. Szóval a filmek. Egy acro kisfilmmel kezdődött, ahol fiatalok festői környezetben bohóckodtak a levegőben. Szemmel láthatóan jól érezték magukat - én kevésbé, mert borzalmas volt a hangerő - a zene jó volt - na de akkor is. Lelki szemeim előtt füldugók lebegtek, vagy pedig a hátimotorosok fülvédője. Nem gondoltam volna, hogy munkavédelmi felszerelést kell hozni egy egyszerű filmelőadásra. A második film volt az esemény csúcspontja, a Hanumán airlines c. film, amiben két sherpa nem csak felmászik a Mount Everestre, hanem siklóernyős tandemmel le is jön onnan. A film lélegzetelállítóan gyönyörű, a sherpák nagyon jópofák és kedves népek és borzalmasan beszélnek angolul. Igaz én is, így csak a mondanivaló egy részét értettem, de a látvány kárpótolt mindenért. A harmadik film egy magyar acro világbajnokról szól, aki pár rövid percben elmondta az élete történetét. Szerintem mondott pár sületlenséget is a siklóernyőzésről ami szerintem nem úgy van, féltem is tőle, hogy ennek hatására le leszek tiltva a repülésről, de úgy látszik a nej is megtanult disztingválni már. De hát aki kétszeres világbajnok az azt mond amit akar. Összességében mindenképpen megérte a beutazás, a hatalmas tömeg és a gyalázatos szervezés ellenére is. Ma még lesz egy alkalom, aki teheti nézze meg a Hanumán airlines-t. Kihagyhatatlan..