Amióta mobiltelefonom és feleségem egyszerre van, az életem csupa rohanás. Rendszeresen kapok utasításokat a távolból és a készülék ilyenkor természetesen a lakás másik pontján van éppen. Ha magammal hordom, hogy emígyen cselezzem ki a sorsot, akkor sosincs rá szükség, de ahogy távolodom tőle, úgy nő az esély a hívásra. Azt hiszem néha, hogy valaki rossz tréfát űz velem, hogy állandóan futásra kényszerít, pedig pont ez a sport az amit kiváltképp nem szenvedhetek..
2011. november 4., péntek
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése