Magozott meggy

A meggy magozva jó. Kár, hogy a fán nem nő ebben a formában, mert sok kellemetlenségtől kímélhetnénk meg magunkat. Az, hogy a mag tulajdonképpen a fa gyermekvállalási szándéka - a lényeg - eltekinthetünk, mert minket önző módon csak a körítés érdekel. Mondhatnánk úgy is, hogy hidegen hagy a fa szaporodási vágya, mert nem az általa elhullajtott magokkal fogunk foglalkozni, hanem ha fa kell, faiskolába megyünk érte. Éppen ezért tehetne a fa egy olyan szívességet, hogy az ellátásért cserébe, legalább a termés egy részét magtalanul neveli. De nem teszi - ebből látszik, hogy a fák is önzőek! Marad a magozás - ha nem akarunk minduntalan valami keményre ráharapni. A magozás egy kellemetlen feladat, mivel a tárgya bele van rejtve a gyümölcshúsba és a legtöbb esetben nem is akar kijönni csak úgy. Ha kézzel csináljuk, a szentkép a falon is meggyes lesz, ha géppel, nem lehetünk biztosak a végeredményben. A gép sokszor csak arrébb tolja a magot, de nem szedi ki. Végső megoldásként megmarad az, hogy hagyjuk a fenébe az egészet és magozott gyümölcsöt vásárlunk. Én is így tettem, de már a második kanálban ott rejtőzött egy helyre kis mag, amit sikerült a turmixgéppel apróra darálnom - ebből is származott a lebukása - így szűrhettem át az egészet, kidobva amúgy a jó kis rostos állományt a darabokkal együtt. Azt hihetnénk, hogy ha egyszer magozottnak árulják, akkor az azt jelenti, hogy nincs benne. A fene ott ette az egészet.

Csak magam

Újra és újra megerősítést nyer a régi gondolat - csak magadra számíthatsz. Ha valamit meg szeretnél csinálni, hiába kérsz meg rá mást segítséget nem remélhetsz. Illetve remélni lehet, de csalódni is könnyű. Egyedül magamra számíthatok, ha valamit meg kell tennem. Akkor lehetek biztos abban, hogy akkor és úgy lesz megoldva a dolog, és pont úgy ahogy szeretném. A többi csak merő kompromisszum..