Adj Uram!

Adj Uram türelmet, de azonnal! - Akár a mottója is lehetne a mai estének, ami a vacsora utánig jól is alakult a számomra, de azután beütött a krach. A nej előjött egy régi vágyával, ami egy krómszínű fóliatépőben testesedett ki. Ezt ma sikerült beszereznie, mert én, mint eddig jelentős hátramozdító erő, nem voltam jelen, így szabadon garázdálkodott. Erre, a más helyzetben talán hasznosnak tűnő eszközre nekünk nincs szükségünk, a magam részéről eddig tökéletesen meg voltam elégedve az eddigi lehetőségekkel, ami a fóliák és papírtörlők tárolását és alkalmazását jellemezte. Ma azonban a helyzet gyökeres fordulatot vett, mert a család része lett, ez a krómcsoda, a kínai ipar remek tömegterméke. Elméletileg 4 tapadókoronggal rögzülne a csempére, de én olyat eddig még sosem láttam, hogy egy ilyen árszintű dolog bár hány tappanccsal tartósan ott maradt volna, végül is mit vár az ember kétezer forintért? Már fifikás voltam, mert a dobozolás pillanatában szóltam, hogy háromnegyed kilenckor ne is várja azt, hogy felfúrom a falra azt a borzalmat, de akkor még hátra volt az azóta sikertelenné vált rögzítési kísérlet. Jól taktikáztam, ugyanis valóban jött, hogy azonnal fúrót ide, és este kilenckor álljak neki falat fúrni és csavarozni, de megingathatatlan maradtam. Most persze durca van és duzzogás, de nekem is vannak elveim..