Minden napi ide kirándulok, öntudatlan. Minden éjszaka egy újabb túra a partjaihoz, és sosem tudhatom épp melyik részére sikerül megérkezni. Hol lágy a vize és homokos a partja - ilyenkor jólesik minden perc amit a tükrénél tölthetek, hol hideg és sziklás, a vize tajtékot vet - ilyenkor menekülnöm kell. A homokos fövenyen gyakran találkozom régen látott, vagy nagyon vágyott barátokkal, sok kellemes percet töltünk együtt, míg egy agresszív visítás hatására nem hullok át az ébrenlétbe. Ha a sziklás részre kerülök, hibáimmal és félelmeimmel szembesülök - ilyenkor megváltás a hajnali harsonaszó. Furcsa kettősség, mégis annyira várom az esti utazást, mert mint minden tónál, ennél sincs egész évben rossz idő..
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése