Ma is egyedül vagyok a szobámban. Ez is egy állapot - de most jöttem rá arra, hogy bár nem fáj az ilyen irányú magányosság, de mégis jobb ha többen vagyunk itt. Már csak a társaság miatt is. A mai nap jól indult, sikeresen összevesztem valakivel, úgyhogy a karácsonyi jócselekedet már megvolt, a nap szépen süt, és én itt fogok ülni négyig. Amikor hazamegyek, már tök sötét lesz, de az a tudat boldogít, hogy már kifelé megyünk a télből újra. Apró örömöknek él az ember..
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése