Vödör

Van nekem egy vödröm. Régi darab, egyidős velem. A festése megkopott már, itt ott lepattogzott a zománc róla, de egykoron helyre kis vödör volt. A szokásos helyén volt, a kút mellett. Igyekeztem telemerni, hogy mindig színültig legyen, amiből mindenki ihatott, aki csak erre járt. Sokan meg is tették és amikor én is a kút környékére vetődtem, vizet alig találtam benne. Rendre telemertem, de el is fogyott egy kis idő alatt, de más sosem vette a fáradtságot, hogy tegyen bele. Mindig csak reménykedtem, hogy egyszer én is tele találom, de ilyen szerencse sosem ért. Így egyszer, első mérgemben szemétre vetettem a régi szerszámot. A méreg elmúlt, és én bánatosan kerestem fel a szemétdombot, hogy újra szolgálatba állítsam a kis piros csöbröt. Ma már újra ott van, peckesen a kút káváján, a régi helyén. De vizet nem teszek bele, még nem..