Helyreigazítás

Helyreigazítási kérelmet nyújtok be magam ellen a tegnapi cikkemmel kapcsolatban. Ugyanis, ahogy azt az örökké éber közönség megjegyezte, egy apró részletben vészes mértékű hanyagságot követtem el. Az utóbbi időben egyre kevesebbet bízom meg magamban, a bizonytalan részeket igyekszem megerősíteni a közösségi tudás által, így rá is kerestem a 'fékezhetetlen agyvelejű nyúl micimackó' szavakra, amire találatot is adott a gép. Mivel emlékeim szerint Nyúl a Micimackóban olyan tudálékos kis rohadék volt, simán elfogadtam tényként a dolgot, hogy ő a fékezhetetlen agyvelejű - ami persze lehet, hogy igaz is, de kimondva, mi több jelzős szerkezetként Lázár Ervin meséjében kerül elő, mint Aromo tulajdonsága. Úgyhogy a felfedezőnek gratulálok és köszönöm az észrevételt, a mesebeli nyulaktól meg elnézést kell, hogy kérjek a csere miatt. Bár lehet, hogy nem bánták volna..

A fékezhetetlen agyvelejű

Most éppen földöntúli boldogságot érzek, mert sikerült megoldanom a gimnáziumi felvételi feladatsorból egy zenebarát tehenes feladatot. Három kérdésből állt, az elsőt szinte azonnal megfejtettem (Ide illik az alábbi élc: A tehén bonyolult állat, de én megfejtem!) a másodikat és a harmadik kérdést nagyjából egy hét alatt találtam ki, na jó, nem foglalkoztam vele egész nap, de a tudatalattim lázasan kereste a választ rá. Némileg árnyalja a képet, hogy ezt egy 12 éves gyereknek 4.5 perc alatt kellett és nyilván volt aki nem oldotta meg, biztos volt aki kente vágta a dolgot. Bár ettől még nem vettek volna fel a gimibe, de mégis most úgy érzem magam mint a Micimackóban Nyúl. Én vagyok a fékezhetetlen agyvelejű!

Harminc tonna kisegér

Időnként annyira könnyen jön, időnként pedig olyan nehéz kitalálni azt, amiről aznap írni szeretnék. Van, hogy a gondolatok áradását alig bírom gátak közé szorítani, de van olyan is, hogy csak apró, elapadó csermelyt kell szorongatnom azért a pár csepp nedvességért, hogy kerülhessen az asztalra mégis valami. A mai nap fontos eseményt tartogat a számomra. Ezen alkalomból jutott eszembe valaki, aki idestova huszonhárom éven keresztül volt segítségemre minden zokszó nélkül, hűségesen és soha meg nem inogva a hasonló napok átvészelésénél. Kapcsolatunk egy meleg nyári napon kezdődött, amikor is Vác belvárosában egymásra találtunk. Egy pillanat elég volt és elválaszthatatlanok lettünk. Épp statisztikai nagykorúságomat ünnepelendő császkáltam a városban, méltó emléket keresve, amikor megpillantottam őt. Valószínűtlen volt, mégis kedves, és azonnal döntöttem, amit azóta sem bántam meg. Így lett az enyém az a bizonyos kék plüssnyúl, aki azóta is kedves kabalám a vizsgák alkalmából. Negyvenegy éves vagyok lassacskán. Tudom furcsa lehet, ha egy meglett korú, lassan inkább ősz, mint barna hajú és szakállú ember egy kék nyúllal szaladgál ha vizsgáznia kell, de annyi furcsa dolog van a világban, sőt, bizonyos furcsa dolgok nevében remek alkalmak teremtődnek más emberek legyilkolására, így azt gondolom, hogy a nyulam és a hozzá tartozó gondolataim megférnek a jámbor őrültségeim között. Megígérem, hogy nem fogok népirtást rendezni a nyúlra hivatkozva a jövőben sem. De aki hozzá-nyúl, annak letöröm a kezét.