Bicikelj

              Avagy biciklizz Ljubljanában. Szlovéniában lenni jó. Szép ország, olyasmi mint Ausztria, az osztrák szárallűrök nélkül és egyelőre még szeretik a magyarokat. Vagy legalábbis látványosan nem utálják. Még. Egyelőre. Persze minden változhat, de jó nézni egy emberközpontú, élhető országot, tele bicikliutakkal. Ebből most volt szerencsém a főváros kerékpárútjainak a felszínét karcolni egy kicsit. Gondolkoztunk, hogy viszünk saját bringát, de macerás lett volna a tárolás, így elhatároztuk, hogy inkább bérlünk valahol. Sokféle bérlési lehetőség van, de talán a legkényelmesebb, ha az ember csak el akarna jutni A-ból B-be, akkor talán az ottani Bubi. Gondolom, lehetne Ljubi is, de talán az erőltetett, mindenesetre az ember a Bicikelj (www.bicikelj.si) honlapján tud tájékozódni az ottani rendszer után, így feltételezem, hogy a kézenfekvő Ljubi helyett inkább ez lehet az ottani neve. Kell egy regisztráció hozzá a honlapon és így vagy okostelefonnal, vagy pedig a helyi oszlopokon keresztül vehet ki bringát használatra. A regisztrációkor kell bankkártya, amit regisztrál a rendszer és a fizetés onnan történik. Az árak nagyon barátiak, egy hetes turistajegy 1 euró, ugyanez egy évre csak 3 euró. A használat első órája ingyenes, aztán a következő óra egy euró, aztán kettő, aztán az utána következőek már 4 eurót kóstálnak. Szóval nem cél az, hogy kivegyünk egyet éjszakára, míg otthon alszunk. A cél az lehet, hogy egy olcsó közlekedési alternatívát nyújtson, ugyanakkor pörögjön is a rendszer. A bringák masszív és nehéz darabok, nagy fix áttétellel, azaz száguldozni nem lehet velük, de nagyon kényelmes elindulni, illetve kisebb emelkedőkön feltekerni. De akár a várba is felmehetünk vele. Ha a bicikliket óránként cseréljük, akkor persze még fizetni sem kell érte, az alkalmazásban minden egyes bicikliről találunk értékelést, amit a használók adhatnak le. Hogy hol, arra még nem jöttem rá, de engem is érdekelne. A kerékpáron elöl hátul kosár van, amibe bele lehet dobni a táskát vagy a bevásárolt árukat. Van rajtuk elől hátul lámpa, amit az első kerékben lévő agydinamó lát el árammal. A karbantartás nem annyira lehet topon, vagy gyorsan amortizálódnak a biciklik, apróbb, használatot nem befolyásoló hibáik akadtak, de könnyen le lehetett cserélni egy másikra egy közeli dokkolónál. Sajnos a Tivoliban csak egy dokkoló létezett és itt nem volt bringa, így be kellett gyalogolnunk a belvárosba ahhoz, hogy lőjünk magunknak egyet. Itt viszont maga a Kánaán várt, ugyanis szinte a teljes belváros gyalogos és biciklis övezet, de majdnem minden utcán vagy bicikliút, vagy biciklinyom volt felfestve, minden egyirányú utcát igénybe lehetett venni fordítva is biciklivel. A közlekedők türelmesek voltak a kerékpárosokkal, akik amúgy rengetegen vannak, látszik, hogy ha már van, sokan használják ezt a közlekedési lehetőséget. Azt hiszem mindenképpen vissza fogunk még jönni ide így.

Biciklisblog

Előbb Tinódi Lantos Sebestyén jutott az eszembe, de megnéztem a neten, majd revideálni kellett az álláspontom a szerzőről, így lett Balassi Bálint végül. Tinódi neve valahogy jobban hangzik, bár ha Balassiról nevezték el a BB pezsgőt, akkor ez utóbbi jelentős érv lenne a neve mellett. Szóval, Balassi után szabadon - Nincs fontosabb dolog az végeknél! - Na ez az, amit a mai reggeli biciklizésnél én is megtapasztaltam. A levegő hőmérséklete öt fok volt vízszintesen és az aláöltözet és a frissen felavatott biciklis kabát rendesen tette a dolgát. De a végek! Azok meglehetősen hűvösen érezték magukat, így mindenképpen be kell szereznem egy rendes kesztyűt, egy maszkot és vastagabb zoknit. Amúgy meg kellett állapítanom, hogy elég volt pár nap tunyulás és máris sokkal nyögvenyelősebb volt az út befelé még akkor is, ha a távot szintidő alatt sikerült abszolválnom. Hétvégén lesz egy utam a Decathlonba, úgy érzem, ezen felül meg fel fogom matricázni a bicajt fényvisszaverőileg.

Tök átlagos

Mióta az egészségtudatosság kedvéért bizonyos napokon biciklivel jövök munkába, átlag kétszer akarnak elgázolni egy út alatt. Ez a rideg valóság. Pedig igyekszem defenzíven vezetni - ezért sikertelenek ezek a próbák, de valljuk be a közlekedési partnereken nem múlna a sikertelenség, elmondható, hogy mindent megtesznek az ügy érdekében. Szóval mondtam is, hogy ejnye, tán angyal szállt le közénk, hogy az utóbbi két alkalommal senki nem tört az életemre? Nos a természet az átlaghoz közelít, így ma bőven volt részem abban, hogy megpróbáljanak kivasalni. Egy mozgássérült bácsi a kocsijával, miután előbb megállt egy ismerősével beszélgetni az egyirányú utca bal oldalán és elindult amikor mellette voltam, majd amikor észrevette, hogy el fogok mellette menni, akkor rám húzta a kormányt, amikor közvetlenül a körforgalom előtt előzött meg valaki, majd egész a padkához szorított, mert ő onnan szeret kikanyarodni, majd egy másik delikvens, aki előttem akart bevágni a kikanyarodáshoz ugyanebből a körforgalomból. Majd a teherautó, aki körülnézett a bicikliút előtt, hogy miről is van szó, majd amikor detektálta, hogy csak egy biciklis jön, akkor merészen kihajtott, majd megállt előttem. Szóval milyen is volt a hetem kerékpáros szempontból? Azt hiszem tök átlagos..

Balaton kör

Pár nappal ezelőtt sikerült az, amit sosem gondoltam volna magamról. Körbebicikliztem a Balatont, ezáltal eggyel csökkentve azon hazai tavaink számát, amit még nem bicikliztünk körül. Az út alatt számos tapasztalattal lettem gazdagabb. Például azzal, hogy egy ilyen erőforrást, mint a Balaton körüli bringaút, sokkal jobban ki is lehetne használni. Nem akarnék Ausztriával példálózni, de a Fertő tó osztrák szakasza példaértékű - legalábbis ebben az esetben mindenképp. Bár nem tudom mi a hazai helyzet, de úgy tűnik, hogy az utak fel vannak osztva és az önkormányzatok kezelik őket (illetve nem) ahelyett, hogy valami közös gazdája lenne a dolognak, aki koordinálhatná a munkát, egységes arculatot teremtve. Így fordulhat elő az, hogy eltérőek a jelzések, illetve van ahol gazdagon vannak, van ahol meg egy darab sincs és úgy kell keresni, hogy vajon merre is megy tovább az út. Azon kívül jó ötlet lenne, ha a meglévő jelzéseket úgy raknák ki, hogy valaki végighajt a bicikliút adott szakaszán, mert így a megfelelő helyre tehetné ki a táblát. Néha az az érzésem volt, hogy inkább az autósok tájékoztatása volt a cél, mint a bicikliúton haladóké. Egy mintasablon és egy vödör festék is jó szolgálatot tehetne, az aszfaltra festéshez, illetve nem kellene mindenhol erőltetni ezt a bicikliút dolgot, főleg ott, ahol erre semmi szükség, illetve a bicikliútnak kijelölt sáv annyira le van lakva, hogy csak járdának is korlátozottan alkalmas, biciklivel végighajthatatlan. Probléma az is, hogy nem gondolta volna az út kijelölője azt, hogy aki kerékpározik, attól még el szeretne jutni valahova, ezért (az északi parton főleg!) sok olyan bruttó szakasz van, ami nagyon fárasztó és tulajdonképpen nem vezet előre, mert az út le és fel mozog a part és a település között ahelyett, hogy előrefelé haladna. A déli parton Fonyód közelében meg eljutottunk egy olyan részre, ahol az út egy építési területre vezetett, amit csak úgy lehetett megoldani, ha átmásztunk a vasúti töltésen, át egy vasúti hídon, fel a peronra és a peronon tekerve az állomáson keresztül értünk ki az útra megint. Persze mondhatnánk, hogy mi voltunk a hülyék, mert eltévedtünk, de nem sokkal később egy másik bringás is befutott és megegyeztünk, hogy mivel ő sem látott táblákat, így nem mi vagyunk a hülyék. Szóval jó lesz ez, látszik a fejlődés, csak sajnos lassan. Túl magyar még ez az egész, de legalább fárasztó..

Mondjuk..

Mondjuk el tudnám képzelni, hogy egy ideális világban (nem ebben, hanem tényleg egy ideálisban!) a hátulról jövő biciklis a keskeny bicikliúton jelezze azt, hogy előzni akar. Nem mintha lenne ilyen kötelezettség előírva a kreszben, de magamról tudom, hogy jól esne. Próbálom mindig tudni azt, hogy mi zajlik a környezetemben, de még így is meg tudnak lepni időnként. Az ember hajlamos elengedni magát és megenged némi kilengéseket, főleg, ha látni is szeretne - van egy ilyen fixa ideám, hogy időnként kipislantok előre, főképp, ha nem én vagyok a vezető a sorban és volt már, hogy majdnem összeakadtam az engem előzővel. Esetleg, ha az autók előznek amikor úton haladunk, tarthatnának a nullánál egy kicsit nagyobb oldaltávolságot, mert néha ijesztő látni és tapasztalni azt, hogy úgy fognak elsodorni, hogy a legjobb esetben észre sem vesznek, rosszabban, hogy észrevesznek, de már csak miután hazaértek, hogy valami ott fityeg a hátsó lökhárítóba akadva..

Csomagtartó

Univerzális csomagtartó biciklire. A legjobb találmány, amire ember gondolhat - lelki szemeim előtt megjelenik a tökéletes csomagtartó, amit pár mozdulattal a kerékpár hátuljára varázsolhatok, ráadásul mivel univerzális, így küzdenem sem kell vele annyit - ehhez képest a való világ egészen mást mutat. Univerzális - tehát igazából egyik bicajra sem lehet feltenni. Azóta több típust is megnéztem, de amit láttam, egyiknek sem volt olyan rögzítőhelye, ahová nyugodt szívvel rögzíthettem volna. Utólag kellett még egy U alakú pánt, néhány csavar, a bicajba fel kellett bővíteni két lukat és menetet is kellett bele fúrni, mert másképp nem tudtam volna a tartószerkezetet rögzíteni. Ráadásul a tartószerkezet furatát is fel kellett bővítenem. Szerencse, hogy a szomszéd újra segített, mert nélküle nem lehetne megoldani semmit - lévén, ilyenkor jövök rá arra, hogy a szerszámaim csak szerszámnak látszó tárgyak, munkavégzésre távolról sem alkalmasak..

Elengedett kézzel

Régi vágyam volt, hogy megtanuljak elengedett kézzel biciklizni. Gyerekkoromban, megfelelő kerékpáron, több métert tudtam így megtenni, de nem voltam elégedett a magam által nyújtott teljesítménnyel. Sokáig nem jutottam megfelelő eszközhöz, hogy gyakorolni tudjak, a mostani országúti kerékpáron ilyen kunsztokat képtelen vagyok csinálni. Pár hete azonban minden simává és egyszerűvé vált. Bármilyen bravúrt meg tudok csinálni, megy az elengedett kézzel vezetés, nem okoz problémát az sem, ha menet közben hátrafordulok, de még az sem, ha becsukott szemmel tekerek. Igaz, hogy mindez egyelőre csak szobabiciklin megy, de az ember ebben a korban már tud örülni minden apróságnak is..