Becsukott szemmel fekszem - eddig ez egy Ákos nóta is lehetne, de nap nap előfordul ez mostanság. Kicsit olyasmi, mint amikor a tengerben próbáltam lemerülni és a víz mindig kivetett magából. Nem akarta, hogy a mélyében kutakodjak, ki akart zárni magából, ahogy reggelente az álomtó mélyére sem tudok tartósan lebukni, a feketén fodrozódó víz kizár és megakadályoz abban, hogy a hűs habok közt nyugalmat leljek. A gondolataim rabja vagyok, amik ott kattognak a fejemben mint egy gyorsan haladó vonat, a sínek végtelenjében.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése