Tudom bennem van a hiba. A kor, amelyben élek, sebes lábakkal megelőzött, otthagyott ahol vagyok. Maradi lettem, ahogy valaki említette, konzervatív azaz konzerv. Önnön elképzeléseim bádogruháját hordom, és ezek adnak keretet az életemnek. Szeretem a dolgokat a saját belátásom szerint csinálni és ki vagyok akadva azon, ha nem ezt kapom vissza másoktól. Ha reggel köszönök vagy köszöntök, azt illő módon teszem, másként a nőknek és megint másként ha férfival találkozom. Nekem azt tanították, hogy nem csak úgy foghegyről, hűbelebálint módjára odavetünk valamit, hanem legalább egy mondatot igyekszünk mondani. Tudom, hogy ez maradiság, mert Lenin et. is lám milyen jóságos volt a gyerekekkel amikor visszaadta az elgurult labdájukat, ahelyett, hogy le is lövethette volna őket. Én is örülhetnék annak, hogy böfögnek felém egy szót, koncként odavetik elém, holott megtehetnék, hogy orrukat felhúzva szótlanul ügetnének a lenyugvó nap fényében tova. De akkor sem tudok örülni az ilyesminek. Mindenki megérdemel legalább egy mondatot. Meg kell adni a módját mindennek, bármi is legyen az..
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése