Régi vágyam volt, hogy megtanuljak elengedett kézzel biciklizni. Gyerekkoromban, megfelelő kerékpáron, több métert tudtam így megtenni, de nem voltam elégedett a magam által nyújtott teljesítménnyel. Sokáig nem jutottam megfelelő eszközhöz, hogy gyakorolni tudjak, a mostani országúti kerékpáron ilyen kunsztokat képtelen vagyok csinálni. Pár hete azonban minden simává és egyszerűvé vált. Bármilyen bravúrt meg tudok csinálni, megy az elengedett kézzel vezetés, nem okoz problémát az sem, ha menet közben hátrafordulok, de még az sem, ha becsukott szemmel tekerek. Igaz, hogy mindez egyelőre csak szobabiciklin megy, de az ember ebben a korban már tud örülni minden apróságnak is..
2009. február 16., hétfő
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése