Tompaszöglett

Már régóta ugyanabba a boltba járok, ha kell valami jó anyag. Megszoktam a helyet, az eladókat - hiába, a szokások rabja vagyok. De amúgy is azt mondják a népek, hogy ebben az üzletben lehet a legfrissebb dolgokat kapni. Ha  kellene egy egész háromszög akkor azt itt veszem meg, de itt lehet kapni a környék legjobb koszinuszát, de volt már, hogy sikerült egészen friss és ropogós, természetes alapú logaritmushoz jutnom, hogy a család azóta is nyalogatja a száját, ha téli estéken előkerül a régi emlékek felidézése közben. Bárki bármit is mond, érezhetően kezd begyűrűzni a válság a kiskereskedelembe is. Sokan nem engedhetik meg maguknak azt már, hogy egyben vegyenek háromszöget, én is inkább szögenként veszem meg, és magam rakom össze odahaza. Tudom, hogy macerásabb, és semmi nem pótolhatja az értő kisipart, de ez van, az ember ott spórol ahol tud. Minap is a boltba mentem, (Ami a köztudatba csak úgy épült be, hogy A BOLT - mindenki így hívja) de nem találtam ott a megszokott arcokat. Sanyi bácsi nyugdíjba ment már, és Ildi, a kisegítő eladó sem mutatkozott, talán épp átfogók jöhettek, és azt pakolta odabenn a raktárban. Egy fiatal lány állt a pultnál egyedül, látszott rajta, hogy egyszerű teremtés a maga módján, de szemeiben ott volt a természet vad szépsége is. Amikor a szokásos szögeimet kértem (Ha már nem veszem meg egyben a háromszöget, külön kérek két hegyeset, abból az erős pirosból, és egy derékszöget, az érettek közül) elkalandozott a figyelmem, bizonyos szinuszhullámok felé. Épp a periódusidőt számoltam volna ki, amikor a lány hangja riasztott fel az édes merengésemből. Láttam, hogy épp a derékszögemet vágja le a nagykéssel, és azt mondja: - Hopp, ez tompaszöglett! Maradhat? Mit mondhattam volna? Ki tud ilyen szemeknek ellenállni?