Hawaii módra

Elég sekélyes lehet a Hawaii konyhaművészet, ha minden hawaii módra készített étel csak annyiból áll, hogy a kutyaközönséges egyéb kajába teszünk egy kis ananászt és már kész is. Ez nyilvánvalóan nincsen egészen így, csak ez a téves kényszerképzet alakulhat ki az őslakókról, ha idehaza esznek valamit, amit úgy adnak el, mintha köze lenne a szigethez. Bár alapvetően szeretem az ananászt, egy életen keresztül azért nem enném csak ezt így. Azt már meg sem merném kérdezni, hogy ha valaki csak ananászt eszik, akkor mitől nő meg olyan szép bucira?

Dilemma

Furcsa dilemmával szembesül az ember amikor újságot olvas. A jelenlegi kormány, ahogy az elődei, jobbára a nyugdíjas réteget támogatja, időnként az aktív korúak rovására is. Teszik mindezt azért, mert a nyugdíjas állampolgárok nagy szavazóbázist jelentenek és viszonylag kevés ponton, de hatékonyan befolyásolhatóak. Így, ha nő a nyugdíj és csökken a rezsi, a nyugdíjas már elégedett és akár lojális is lehet. Miközben az aktív korúak százfelé húznak, az öregek jól kiszolgálhatóak. Itt jön a dolgozók dilemmája. Ha a nyugdíjasoké a világ, milyen jó is lesz az, ha majd én leszek nyugdíjas, hiszen akkor majd az én fenekem lesz tisztára nyalva. De hoppá! Leszek én egyáltalán nyugdíjas? Mert, hogy nyugdíj addigra biztosan nem lesz, ahogy manapság állnak a dolgok..

Valami úszkál

Valami úszkál a frissen eltett bodzaszörpben! - közölte a nej velem a hírt. Nos, ez azt hiszem a maga egyszerűségén túl felvet egy csomó etikai kérdést is. Eltávolítsuk-e a valamit vagy sem? Eltávolíthatjuk-e egyáltalán? A kérdés vizsgálatakor azt hiszem az első és legfontosabb annak a tisztázása, hogy a valami vajon boldog-e az ő úszkálása közepette, vagy sem? Ugyanis ha boldogtalan, akkor az eltávolítása kötelességszámba megy, ellenben ha boldog, akkor megzavarni őt a boldogságában vétek lenne, sőt tulajdonképpen a kicsinyes emberi irigységünk kiváló példáját nyújthatná. Szóval itt állunk a valami és egy óriási dilemma között. Már csak az a kérdés, hogy lehet megállapítani valamiről, hogy boldog-e igazából, még ha bodzaszörpben úszkál is?

Örök dilemma

Az embereknek nem tesz jót az, ha túl gyakran van igazuk. Ugyan ez nagy egoépítő, de ugyanakkor jelentős jellemromboló tényező is a mindennapokban. Ha valakinek sokszor van igaza, könnyen levonhatja azt a téves tanulságot, hogy neki mindig igaza van, ő tévedhetetlen és isteni lény. Számtalan példa mutatja ezt a közelemben, az eleddig normálisnak és kiegyensúlyozottnak tűnő emberekből egyre másra alakul ki a felsőbbrendű faj. Bár arra a piedesztálra ahol ők állnak csak felnézni lehet, én mégis valahogy örülök annak, hogy nem vagyok közibük való..

Dilemma

Mióta napi szinten rendszeresen szobabicajozom odahaza, hízásnak indultam - legalábbis a mérleg határozott állítása szerint, pedig nem eszem többet, viszont többet mozgok. Ezek szerint, logikusan következtetve az eddigiekből, ha abbahagynám a sportot, lefogynék? Vagy inkább a mérleget dobjam ki? Fogós ravasz kérdések ezek..